Otthon megépíthető önvezető hajó vízfenékfelmérésekhez

A navigációs térképeket frissítő autók után itt az önvezető hajók ideje: segítségükkel jobban megismerhetjük a tengerfenék morfológiáját.

A University of Texas El Paso kutatói egy teljesen autonóm hajót építettek, amely képes az óceánok, folyók és tavak mélységének és domborzatának felmérésére. A kutatócsoport reményei szerint a robotcsónak segíthet leegyszerűsíteni a felmérési folyamatot, amelynek az elvégzéséhez általában egyszemélyes személyzetre van szükség, sőt, akár felderítő küldetésekben is segítséget nyújthat.

„Ha valaki a vízzel kapcsolatos tanulmányokkal akar foglalkozni, ismernie kell a víztestek alakját és tájképét” – mondta Laura Alvarez PhD, a tanulmány vezető szerzője, az UTEP Föld-, Környezet- és Erőforrás-tudományok Tanszékének adjunktusa. Alvarez a földtudományt szolgáló pilóta nélküli rendszerekre specializálódott, és néhány évvel ezelőtt kezdte el a hajó fejlesztését, ám segítségre volt szüksége a rendszer finomításához és tökéletesítéséhez. Ekkor vette fel Fernando Sotelo természettudományi és villamosmérnöki mesterszakos hallgatót.

„Először az UTEP uszodájában teszteltük a csónakot, csak hogy megbizonyosodjunk arról, úszóképes-e” – magyarázta Sotelo, a tanulmány társszerzője és most már az UTEP öregdiákja. Egy év alatt finomították az alumíniumból készült vízi járművet, amely egy vastag, fekete belső csövön nyugszik, és különböző környezetekben tesztelték.

Céljaik között szerepelt a hajó üzemidejének és megbízhatóságának növelése, valamint az, hogy teljesen autonóm legyen, és reagáljon az olyan lehetséges környezeti elemek változásaira, mint a szélsebesség, a hőmérséklet vagy az áramlás. Most már egy biztonsági rendszer érzékeli, ha az akkumulátorok lemerülnek, vagy a széllökések túl erősek, és elindítja a bázisra való visszatérés funkciót.

A kormánylapát nélküli vízi jármű négy sugárkormánnyal működik, képes másodpercenként akár 3 métert haladni és könnyedén körbeforogni. A napelem és a lítiumakkumulátor párosának köszönhetően akár négy órát is kibír a tengeren – ami alatt bő négy ektárnyi területet képes bejárni. Mindeközben egy többsugaras szonárrendszer hanghullámokat bocsát ki a hajó aljáról. A vízmélység kiszámítható az idő alapján, amely alatt a hanghullám a vízbe érve eléri a tengerfeneket, majd visszatér a szonárrendszerhez. Maga a hang, amely visszatér a készülékhez, segíthet a tengerfenéken lévő anyag típusának felismerésében.

Alvarezék ráadásul közkinccsé tették a hajó építési útmutatóját: „Azért írtuk meg a tanulmányt, hogy bárki megépíthessen a magáét. Munkánk hatékony útmutatóként szolgál a kezdéshez.”

(forrás: sailingscuttlebutt.com)