Madarak segítik a tavaknál folyó kutatásokat

Egyes madárcsoportok előfordulása a sós, szikes tavak környezetében szoros összefüggést mutat a vizes terület környezeti jellemzőivel.

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói Boros Emil tudományos főmunkatárs vezetésével nagy kiterjedésű területen vizsgálták a sós, szikes tavak és a vízimadarak kölcsönhatását Kazahsztán sztyepp- és félsivatagi régiójában.

A vizsgálat során három csoportba sorolták a kiválasztott 63 mintaterületen előforduló közel 100 vízimadárfajt. A kategorizálás a tápanyagforgalomban betöltött szerepük alapján történt. A kutatók a nettó importőrök közé sorolták a nagy testű növényevőket, például a lúdféléket és a darvakat, az importőr-exportőrök közé a mindenevő kacsákat és sirályokat, a nettó exportőrök közé pedig elsősorban a mindenevő és halevő fajokat.

A kutatók e madárcsoportok gyakoriságát, össztömegét és diverzitását vetették össze a tavak több térbeli skálán mért ökológiai jellemzőivel, köztük a vízmélységgel és a klorofilltartalommal, nagyobb térbeli skálán pedig a tavak 1 és 10 kilométeres környezetében talált felszínborítással (például füves terület vagy mezőgazdasági terület kiterjedése).

Eredményeik szerint a fenti vízimadárcsoportok előfordulása összefüggést mutatott a sós tavak különböző léptékű jellemzőivel. A vízborítás és a sótartalom jelzi leginkább, hogy milyen madár csoport fordul elő az adott környezetben. Az importőr-exportőr és a nettó exportőr madár csoportok a tavak táplálékellátottságával és a vízmélységgel mutatnak pozitív összefüggést, míg az importőrök a tavak környezetét (például füves terület) jelzik előre.

(MTI)