A magyar, aki hosszában úszta át a Balatont
A 48 éves Mányoki Attila az egyedüli ember, aki képes volt átúszni a Balatont hosszában. Azon huszonegy úszó közé tartozik, akinek sikerült teljesítenie az Oceans Seven sorozatot, a hét legkegyetlenebbnek tartott tengeri és óceáni szoros átúszását.
Az úszás iránti szeretetét első nyílt vízi úszóedzőjétől, Tóth Csabától hozta magával, „majd amikor a kiégés határán voltam, 2004 szeptemberében a visszavonulás mellett döntöttem. Aztán Thesszalonikiben találkoztam a mai napig is a felkészítésemet segítő görög edzőmmel, Nikosz Gemelosszal – meséli Attila. – Nagyon informatív volt mindaz, amit Nikosz mondott, de a lényeg valahol a belső hit megteremtése volt.”
Attila új önmagát a Balaton hosszanti irányú átúszási kísérletével tette próbára. Korábban soha senki nem tudta teljesíteni a Balatonkenese és Keszthely közötti, több mint 75 kilométeres távot egyhuzamban. 2007-ben elsőre nem sikerült, mert az időjárás közbeszólt, de nem adta fel, 2008-ban újra próbálkozott. „A mért adatok alapján 25 óra 32 percet töltöttem vízben folyamatosan, nagyjából 80 kilométert úsztam egyhuzamban. Ezzel bekerültem a 24 órások klubjába, ami egy szűk közösség a világon, pláne nyílt vízen.” A 25 órás még a sportszakemberek és a felkészítő orvosok számára is ismeretlen kihívás megpróbáltatások elé állította szétázó bőrét, kimerülő testét és koncentrációban megfáradó agyműködését. Előzetesen senki nem mert volna egyértelmű választ adni arra, hogy ezt meg lehet-e csinálni súlyosabb fizikai károsodás nélkül.
„A legbizarrabb élményem az volt, hogy az utolsó órákban a folyamatos erőlködéstől elpattantak a szememben a hajszálerek. Elkövettem azt a hibát, hogy nem ettem, csak ittam. Leállt a gyomorműködésem, és ettől nagyon szenvedtem. Később már tudtam, hogy enni kell, létkérdés, hogy megeszem-e a hajóról benyújtott ételt. Természetesen a hajót nem lehet megfogni, segédeszközt használni tilos, neoprén ruhát szintén. Egy szál fecskében úszunk, hogy a nagyjából hasonló körülmények révén összehasonlítható legyen a sok extrém teljesítmény” – mondja.
A balatoni extrém teljesítményét követően vágott bele az Oceans Seven versenybe. „A sorozat első állomása a La Manche átúszása volt, ezt 2013. augusztus 20-án sikerült teljesítenem, és elnyertem a szezonban a leggyorsabb férfi átúszó címét. Évekig tervezek egy-egy átúszást, minden felelősség az enyém, a szervezéstől az úszásig. Azzal is tisztában vagyok, hogy a hajó csak végső esetben nyúlhat utánam: ott nincs klasszikus kimentés. Halálesetre is rendelkeznem kell minden egyes elindulás előtt.”
Az Írország és Skócia közötti Északi-csatorna két alkalommal is kis híján örökre foglyul ejtette a gyakorta rekordidőt úszó Attilát. 2016-ban az első kísérletre a 9-11 fokos vízben a sportoló átélte a hipotermia halálközeli élményét. „Az orvosok, akik kiemeltek, azt mondták, hogy élettel összeegyeztethetetlen értékeket mértek nálam, 26 fokra hűlt le a szervezetem, ahonnan többnyire nincs visszaút. De nekem dolgom volt még. Két évvel később alig pár kilométerre voltam attól, hogy partra érjek ugyanitt. Az elképesztő mérgű oroszlánmedúzák csípéseit tűrtem, amíg bírtam, de olyan nagy mennyiségű méreganyag halmozódott fel a szervezetemben, hogy képtelen voltan tovább úszni, és újra elindultam a kihűlés felé vezető úton.”
2019-ben végül teljesítette a rettegett Északi-csatornát is, méghozzá a világ legjobb összetettbeli idejével a hetedik szoros végén. Mányoki Attila azonban nem áll le: saját forrásokból és támogatásokból kezd bele az újabb kihívásokba. Most egy olyan sorozatba fogott bele, amilyet még senki nem vitt véghez a nyílt vízi úszók közül. „Az edzőm arra tanított, és azóta is ez vezérel a mindennapi kemény tréningek során, hogy önmagamért csináljam, és ami nekem fontos: a hazámért. Az új sorozat, a Stillwater 8 a világ nyílt vízi úszósorozatai közül a legfiatalabb, itt minden helyszínen tavak várnak rám.”
A Föld öt kontinensén, változatos helyszíneken úsznak, a legnagyobb táv mintegy 65 kilométer, és a leghidegebb tó 10-12 fokos. „Feltett szándékom, hogy én legyek az első ember, aki teljesíti ezt a sorozatot. A Zürichi-tavon már túljutottam. Az idén a Kineret-tó átúszása nagyon erősen megszólított. Minden egyes úszótempóval – amivel a számomra oly fontos ügyet, a koraszülöttek támogatását is segíteni tudom – úgy érzem, nem csupán én erősödtem meg a hitemben, a visszajelzések alapján ezzel sokaknak képes vagyok erőt adni, hogy a saját világukban ők is feszegessék a határaikat” – írta a mandiner.hu.
