Ilyen volt a világháború utáni Balaton

A második világháború nem kímélte a Balaton környékét sem, hiszen ezen a területen is komoly harcok folytak. Az éppen éledező nyaralóturizmus infrastruktúráját gyakran a földdel tette egyenlővé a világégés.

Az 1946-os magyar tenger így teljesen más képet mutatott, mint napjainkban, és nem csupán a rombolás miatt. Míg az újjáalakult Balatoni Intéző Bizottság (korábban Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság) igyekezett a munkásosztály nyaralását megszervezni, addig a rendőrség razziákkal üldözte a javaikat rejtegető és ebből nyaralgató elitet.

A világháború utáni első évadban teljesen más erények csillogtatásával igyekeztek az embereket egy kis felüdülésre a Balaton partjára csábítani, miszerint a Balaton szelíden, kéken és aknamentesen várja a fürdőzőket. A Balatoni Intéző Bizottság (BIB) először a déli parton kezdte meg a lehetőségek felmérését, de a kép többnyire lesújtó volt. Bogláron és Fonyódon gyakorlatilag minden, üdülésre alkalmas létesítmény használhatatlanná vált, egyedül a 120 személyes Postás Gyermeküdülő tudott (kis) vendégeket fogadni. Ennél is rosszabbul járt Siófok, amely a háború előtt is a balatoni fürdőturizmus fővárosának számított.

Itt gyakorlatilag semmilyen használható létesítmény nem maradt fenn. A két híres nagyszálló, a Sió és a Hullám épületei álltak, de ajtó, ablak, minden berendezés nélkül, erősen rongált állapotban.

A szerencsésebb települések között volt Keszthely, ahol a Festetics-birtokot a volt uradalmi cselédek között osztották fel, így a település már gondozott képet mutatott, míg a megmaradt állatállományt és a mezőgazdasági gépeket termelő szövetkezetbe vonták.

Hévíz ennél is szerencsésebbnek mondhatta magát, hiszen szállodái és penziói kényelemmel és „bőséges” ellátással várhatták a vendégeket. Persze az adópengővel fizető munkásembereknek csak húsnélküli menü járt. A húst is tartalmazó ételekkel dúsított ételsor már napi egy gramm aranyba került.

(A cikknek még nincs vége,a folytatásban olvasható az arany váltási kurzusa, milyen „szörnyűségek” történtek Zamárdiban és Balatonlellén az épen maradt villákban, illetve, hogy mennyi volt a kenyéradag.Mindez megtalálható ide kattintva.)