Digitális kapcsoló és monitorozó megoldások
A meglévő két hálózathoz kapcsolhatunk egy önmagában már integrált virtuális kapcsoló és monitorozó rendszert, ami a verseny- és a túravitorlázásban is jól használható.
Ha van ilyen hálózatunk, amelyet a hajó nagy részén kiépítettünk, akkor lehetne-e ugyanezt a hálózatot vezérlési – például kapcsolási – feladatokra is felhasználni? A válasz határozott igen és nem csak nagy hajókon!
Ugyanakkor az a gond, hogy egy „kapcsolóerdőben” – a legszemléletesebb feliratozás mellett is – könnyű eltévedni.
Használjuk tehát a meglévő hálózatunkat a navigáció mellett vezérlésre, kapcsolásra, logikai kapcsolatok kialakítására és továbbítására! A hajó megfelelő pontjain helyezzünk el olyan egységeket, amelyekre a hajó egy funkciócsoportját vagy fizikailag egy hely közelében levő elektromos fogyasztóit kapcsoljuk, például egy-egy ilyen egységhez 8-8 fogyasztót. Ezek lehetnek lámpák, szivattyúk, autopilot-vezérlő, horgony- vagy csörlővezérlő. Ezen egységek tulajdonképpen interfészek a vezérlő adathálózat és a fizikai, elektromos fogyasztók között. Ezekhez csak egy-egy nagyobb keresztmetszetű pozitív és negatív tápvezeték kell, valamint az amúgy is meglevő navigációs hálózat (NMEA 2000, illetve CZone) vékony, öteres kábele, amelyen keresztül vezéreljük, kapcsoljuk a környezetében lévő fogyasztókat. A hálózatunkban tehát benne lehet több ilyen interfész.
Azt, hogy mely fogyasztókat hogyan vezéreljük, milyen biztosítással, azt programozással visszük be az interfészekbe. Gondoljuk át, hogy ezt a rendszert egyben szemlélve, mekkora lehetőségek nyílnak meg! Egy-vagy több helyről vezérelhetünk szinte mindent. Funkcionálisan csoportosíthatjuk a fogyasztókat, például a világítást vagy a kommunikációs eszközöket. Kapcsolási profilokat képezhetünk, amelyek a hajó egy-egy jellemző állapotához tartozó fogyasztókat, eszközöket kapcsolják. Például a meglévő navigációs plotteren látható virtuális lapokkal és az ezen lévő „kapcsolókkal” (érintőképernyő!) vezérlünk, vagy mindezt a telefonunkról, a tabletünkről, az okosóránkról. A plotteren létrehozhatunk külön lapokon úgynevezett profilokat. Egy lap a plotteren egy profil, például „horgonyon éjjel”. Ezt aktiválja egyetlen „kapcsolóval”: világít a horgonylámpa, a kényelmi fények, a lépcsővilágítások, a kokpitvilágítás, a víz alatti fények, engedélyezve van a keresőreflektor és a kabinvilágítások, de lekapcsoljuk azokat a fogyasztókat, amelyek a horgonyzás alatt nem szükségesek, amivel energiát takarítunk meg. A horgonyzás alatt egyébként sem bővelkedünk energiával és ivóvízzel.
Másrészt a hálózat valamennyi ilyen interfésze „ismeri” és tartalmazza az összes másik programozását. Csak ki kell cserélni az egységet, a „dobozt”, és az máris egy másik elemről betölti a saját programját. A profi hajós interfészekben beépítenek egy biztosítékkal ellátott „kerülő” útvonalat is, amivel minden fogyasztó kézzel is bekapcsolható. A villamos fogyasztókat vezérlő interfészekben fizikai és szoftverbiztosíték található, amelyeket szintén kimenetenként programozunk. Ez nagy segítség és biztonság, ha bármely okból egy elektromos fogyasztó áramfelvétele a szokásos, rá jellemző, normális érték fölé nő – például megszorul egy ventilátor vagy a vécé elektromos motorja –, akkor a szoftverbiztosíték programozott értéke fölé nőve a rendszer figyelmeztető üzenetet küld, és lekapcsolja az adott fogyasztót, megelőzve a tényleges kiesését, mondjuk a ventilátormotor leégését.
A korszerű hajós eszközök a komfort emelésén kívül minden esetben hozzájárulnak a biztonság növeléséhez és a versenyeredmények javításához, úgyhogy élni kell ezekkel a lehetőségekkel. Ahogy megtanuljuk az új mobilunk újabb szolgálatásait, ugyanúgy fejlesztenünk kell magunkat a hajózás terén is, ha valóban jó hajósoknak tartjuk magunkat. Van, aki szerint a korszerű eszközökre érvényes az úgynevezett 20-80-as szabály, azaz az emberek 80 százaléka csak a berendezések képességeinek 20 százalékát ismeri és használja. Tartozzunk a „top” 20 százalékba!
Mivel a biztonság mindenekelőtt való, tudnunk kell, hogy ennek első alapköveit a hajónk korszerűsítésének megoldásaival, ezek kiválasztásával, valamint az új technika hajóba való beépítése során tesszük le. A kiválasztott megoldások és eszközök legyenek nagyon megbízhatók, csak olyan berendezést rakjunk a hajónkba, amire valóban szükségünk van, ne menjünk bele félmegoldásokba, mert később bánni fogjuk és lehet, hogy összességében sokkal drágább is lesz. Mindig hagyjunk nyitott utat a későbbi, további fejlesztéseknek, hiszen évente jönnek újabb megoldások, eszközök, és nőhetnek, bővülhetnek az igényeink.
Kulcskérdés a beépítés, a beszerelés szereléstechnológiai szintje, az új hálózat és az eszközök beprogramozása. Egy kiváló rendszer is csak bosszúság forrása és veszélyeket hordoz, ha azt „barkácsszinten” tervezik és valósítják meg. Áldozzunk a profi szerelőkre, hiszen az ő munkájuk, tapasztalatuk és szakértelmük fogja megalapozni a sok-sok éves gondtalan hajózásunkat.
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 156. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! A következő szám november közepén jelenik meg.)
