Előkerült egy 200 éve elveszett bálnavadász hajó

A Patagóniában talált maradványok faanyagában lévő évgyűrűk segítségével a Rhode Island-i Warrenig lehet visszavezetni azok eredetét.

A Dél-Argentína partjainál egy régi hajóroncsot vizsgáló tudósok majdnem biztosak abban, hogy meglelték a rég elveszett Dolphin maradványait. A Warrenből (Rhode Island) származó világjáró bálnavadász hajó 1859-ben veszett el a tengeren. Az elsüllyedt hajó eredetének többéves kutatása után argentin és amerikai kutatóknak a hajó faanyagában található évgyűrűkről végzett elemzése vezetett áttöréshez a hajó azonosításában. Ignacio Mundo, az argentin Környezettörténeti Laboratórium munkatársa és a Columbia Klímaiskola Lamont-Doherty Földmegfigyelő Intézetének tudósai összehasonlították az évgyűrűket az észak-amerikai fák adatbázisával, és megállapították, hogy a faanyagok New Englandből és az Egyesült Államok délkeleti részéből származnak, méghozzá 1850 előttről, amikor a Dolphin épült. Következtetésük a roncs közelében talált leleteken, valamint Rhode Islandről és Argentínából származó történelmi feljegyzéseken is alapul.

Walter Nebiker, warreni helytörténész kiadatlan kézirata szerint a Dolphin 1850 augusztusa és októbere között épült, a bálnavadászat fénykorának vége felé. A tölgyfából és más fafajtákból készült, 111 láb hosszú Dolphin 1850. november 16-án indult neki az óceánnak. A Nebiker által minden idők valószínűleg leggyorsabb, négyszögletes vitorlákkal szerelt hajójaként jellemzett vízi jármű bejárta a világot, az Indiai- és az Atlanti-óceánon kutatott olaj után, valamint ellátogatott az Azori-szigetekre, a Seychelle-szigetekre, Zanzibárra és Ausztráliába. A szerencsétlen sorsú bárka utolsó útjára 1858. október 2-án indult Warrenből. A kapitánynak a tulajdonosokhoz írt levele szerint a hajó néhány hónappal később elpusztult, „a New Bay délnyugati részén feküdt a sziklákon”, amivel vélhetően a Golfo Nuevo, Patagónia egyik természetes kikötőjére utalt, amely 10 ezer mérfölddel arrébb található. Egy argentin hajós kimentette a Dolphin legénységének negyvenkét tagját, és Carmen de Patagonesba vitte őket, ahonnan a menekültek valószínűleg hazajutottak.

A Puerto Madryn melletti lapályon 2004-ben az üledékek elmozdulása egy fából készült hajó részleges maradványait hozta felszínre. Ezeket a tengeri régészek néhány évvel később, apály idején feltárták. A találgatások, miszerint a roncs a Dolphiné lehet, 2012-ben kaptak szárnyra, az első, erre vonatkozó tanulmányt 2019-ben publikálták. A régészek még abban az évben újra feltárták a roncsot, de kezdetben vonakodtak attól, hogy invazív vizsgálati módszerekkel károsítsák a maradványokat. Amikor felvették a kapcsolatot Mundóval, ő azt mondta, egyetlen módja létezik annak, hogy értékelhető mintákat vegyenek: láncfűrésszel kivágni néhány metszetet a bordákból és a deszkázatból. Végül a kíváncsiság győzött, ám még most, az új elemzésekkel együtt is akadnak olyan tudósok, akik haboznak kijelenteni, hogy egyértelműen a Dolphinra leltek rá. Mukund Rao dendrokronológus (dendrokronológia: a fák évgyűrűivel foglalkozó tudományág) azonban meg van győződve erről: „A régészek konzervatívabbak. Más mércék szerint dolgoznak, és nem hibáztatom őket. Igaz, hogy nincs olyan konkrét leletünk, mint egy hajóharang, de számomra a történet ott van a fák évgyűrűiben”.

(fotók és forrás: rimonthly.com)