Túlélte a Tisza a ciánkatasztrófát

Egy romániai aranybánya cianidvegyületekkel szennyezett zagytározójának gátja 2000. január 30-án szakadt át, és a mellékfolyókon át a Tiszába ömlött a méreg.

Ennek következtében mintegy százezer köbméter, cianiddal és nehézfémekkel erősen szennyezett, toxikus víz került a Zazar-, majd a Lápos-patakba, onnan pedig a Szamosba, a Tisza mellékfolyójába, aztán a Tiszába. Így három napon keresztül mintegy 120 tonnányi ciánvegyület jutott Európa egyik leggazdagabb élővilágú vízrendszerébe. Becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el, emellett sok más populáció is súlyos károkat szenvedett.

Tokaj és Tiszalök között majdhogynem teljes pusztítást végzett a cianidszennyezés. Az alsóbb szakaszokon, ahol nagyobb a víztömeg, kanyargósabb a folyó, voltak olyan védettebb helyek, ahol meghúzódhattak a halak.

Talán a természet csodájának is köszönhető az, hogy még a legoptimistább előrejelzéseket is meghazudtolta a Tisza. Azon a nyáron ugyanis már halakat lehetett fogni a Tisza-tó horgászhelyein. A csodához természetesen emberi munkára is szükség volt. A méreg levonulásakor vízügyi szakemberek dolgoztak azon, hogy a szennyezés a folyómeder közepén vonuljon le, és ne érintkezzen a sekélyebb vizekkel, árterekkel, tavakkal, holtágakkal.

A későbbiekben vízkormányzási intézkedések, közöttük a Kiskörei Duzzasztómű rendkívüli üzeme, a Tisza-tavi öblítő csatornák és ártéri fokok lezárása lehetővé tette, hogy a Közép-Tisza vidékén a mérgező anyagot a folyó medrében lehetett levezetni. Ennek köszönhetően a hullámtér, a biológiai sokszínűségű holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott. Az igazi természeti csodát pedig a tavaszi áradás hozta el. Az árterek megteltek friss vízzel, a mocsaras területeken természetes halbölcsők alakultak. A halászok pedig a mesterséges telepítések mellett az árterek vizeiből is megkezdték a halivadékok mentését és visszavezetését a folyóba.

Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely tartalmazza az élővilágot ért károk helyreállítási költségeit is. Románia az Aurul vállalatot tette felelőssé a szennyezésért, az ottani vizsgálat szerint azonban a katasztrófa „előre nem látható körülmények” következménye.

Miután az Aurul a peren kívüli megegyezésre vonatkozó ajánlatra nem válaszolt, a magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított a vállalat ellen. A Fővárosi Bíróság 2006-ban közbenső ítéletként kimondta, hogy a katasztrófáért az Aurul jogutódja, a Transgold is felelősséggel tartozik. Időközben azonban a Transgold cég csődeljárása is lezárult a román bíróságok előtt. Ezért felperes hiányában a kártérítési per is véget ért – írta 24.hu.