Ki fogja megvédeni a Balatont?

Miközben a régi Balaton-törvényt váltó 2018-as területrendezési jogszabály jobban védi a Balatont és a közérdeket, pár fontos dolog kimaradt belőle, illetve megváltozott. Például így kerülhetnek magántulajdonba köztulajdonban lévő tóparti zöldterületek.

A korábbi Balaton-törvény kimondta, hogy az állami és önkormányzati tulajdonú zöldterületeket „kizárólag a települési önkormányzat vagy a magyar állam szerezheti meg közfeladat ellátása céljából”, az új területrendezési törvényből ez hiányzik.

Bizonyára ennek köszönhető, hogy az állami többségi és önkormányzati kisebbségi tulajdonban lévő Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) elárverezhette és magántulajdonba adhatta több parti ingatlanját. Az új törvény életbelépése óta magántulajdonba adhatóvá váltak a balatoni önkormányzatok, illetve olyan állami cégek balatoni zöldterületei, mint a MÁV, a vízügy vagy az érintett víziközmű-szolgáltató.

Az előző Balaton-törvény már 21 éve megfogalmazta azt a célt, hogy a tóparti települések Balaton-partjának legalább 30 százalékán alakítsanak ki mindenki számára hozzáférhető parti sétányt. Ez eddig a 44 tóparti település töredékének sikerült, hiszen nemigen kaptak a szükséges kisajátításhoz, területvásárláshoz vagy kiépítéshez elegendő forrást.

Az új törvény úgy rendezi ezt a kérdést, hogy az állam akkor kötelezhető a kisajátítási kártalanítás megfizetésére, ha a zöldterületet, parti sétányt az új vízparti terv ábrázolja, ezt követően a települési szabályozási tervbe is bekerül. Az állam kötelezettségvállalása a régi rendeletekben kijelölt parti sétányokra, zöldterületekre nem vonatkozik, az új vízparti terv pedig sokat késik.

A helyzetet rontja, hogy az önkormányzatok a zöldterületeiket, illetve az azon lévő építményeket bérbe adhatják, és meg is teszik sommás bevételek érdekében. Így magánemberek, civil szerveztek használhatnak zöldterületeket, partszakaszokat, elzárva mások elől. A korábbi Balaton-törvény legalább 10 évenként felülvizsgálatra kötelezte a kiemelt üdülőkörzet önkormányzatait az ilyen bérleti szerződéseknél, az új törvény már ezt sem teszi.

A régi Balaton-törvény esetén miniszteri rendeltekben dolgozták ki a tó vízparti részére vonatkozó részletes szabályokat. Az új törvényhez is készültek ilyenek, de még zajlik az egyeztetésük, hatályossá válásukig a régi marad érvényben. Az elfogadásra váró új vízparti tervek jelenlegi változatában is szem előtt tartják, hogy a települések vízpartjának minimum 30 százalékán sétány épüljön, ami bárki számára megközelíthető. Ezt kötelező lesz most is kijelölni. Kivételt jelent, „ha a kijelölés természetvédelmi érdeket sért, vagy állami feladatellátást akadályoz”. Ez a korábbi Balaton-törvényben nem volt felmentés. Ugyanakkor az új jogszabály a belterülethez számítja a legfeljebb 50 méter parti külterületet is, ami előnyös a közérdekre nézve.

Több esetben a korábbi tervektől eltérő helyeken, esetenként fizetős strandokon jelöli ki az új terv a kívánatos sétányok nyomvonalát. Ennek talán az a célja, hogy ne kelljen magánterületeket kisajátítani, vagy sok pénzért vizes, mocsaras részen beruházni. A fizetős strandon való partisétány-jelölés felveti a kérdést: kötelezik-e majd az érintett önkormányzatokat, hogy tegyék szabadstranddá a fizetős strandjaikat, vagy legalább azok partjait a kijelölt parti sétányok megvalósításáért?

Fontos lenne az új vízparti tervekben deklarálni, hogy a köztulajdonban lévő zöldterületek köztulajdonban maradjanak, és a parti sétányok minél előbb, és mind a 44 tóparti településen kiépüljenek a partszakaszaik minimum 30 százalékán – javasolta a hirbalaton.hu felkérésére a régi és az új Balaton-törvényt összevető jogász.