Varga Lajos – A vitorlázás olthatatlan szerelem

Varga Lajost, a Balatonfüredi Yacht Club (BYC) elnökét megkérdeztük új pozíciójáról, vitorlás-pályafutásáról, az állandó fejlesztésekről és arról is, szerinte mi a hasonlóság az üzlet, valamint a sport között.

Aqua: A BYC-ről, amelynek tavaly szeptemberben vetted át a vezetését, elmondható, hogy több mint egy klub. Milyen út vezetett az elnöki székig?
Varga Lajos: A BYC-nek valóban vannak szép hagyományai, de más egyesületnek is, igazán a történelem és az elvégzett munka együtt adja a klub különlegességét. Hiszen a BYC versenyzői szinte folyamatosan az első helyeken találhatók a különböző ranglistákon. Jómagam Füred-mániás vagyok tízéves korom óta, amikor a kikötőkben bámultam bele a vitorlásokba, hogy milyenek lehetnek ezek a vízi szerkezetek. Előbb velencei-taviként vendégként látogattam a klubot, amelynek 2001 óta tagja vagyok. Amikor 2004-ben elkezdődött egy mai napig tartó fejlesztési folyamat, a cégemmel részt vettünk az első kikötői fejlesztésben. Azóta minden megújításnak részese voltam vagy így vagy úgy, partnerként vagy elnökségi tagként. Ez a 16 éves munka vezetett 2020 őszén oda, hogy úgymond a sor elejére értem. Gerendy Zoli, az addigi elnök a Magyar Vitorlás Szövetség első embere lett, aminek örültünk is meg nem is. Örültünk, mert alkalmas a feladatra, másrészt hat évig nagyon jó elnöke volt a BYC-nek.

Aqua: Ha egy ilyen logikus folyamatról beszélünk, az azt jelenti, hogy az elnöknek nincsenek is különösebb kitűzött céljai?
V. L.: Szinte változatlan formában kell folytatni az elmúlt évek során elkezdett fejlesztési munkákat, így valóban nem nagy váltásként éltem meg a megválasztásomat. Januártól kezdődött az utolsó fejlesztési fázis, egy e-kikötő létrehozására nyertünk pályázatot, amely minden hajóhelynél egyedi mérési megoldást tesz lehetővé. Az elektromos hajók megjelenésével nagyon megnőtt ugyanis az áramfelhasználás. Kis hangsúlyeltolódás azért lesz, most, hogy túl vagyunk a fejlesztések nehezén, szükség van az alapszabály átgondolására, hogy a BYC-ben a versenyvitorlázás tovább erősödjön. Szeretnénk fejleszteni az utánpótlást, egy clinicrendszert létrehozni, hogy a fiatalok edzői az egyes osztályokban társakat kapjanak a felkészítéshez és a versenyzéshez. És szeretnénk egyre több fiatalt bevezetni a nagyhajós versenyzésbe, ezzel persze a felnőtt hajótulajdonos tagjainkat is erősíteni és támogatni a versenyzésben.

Aqua: Ugorjunk kicsit vissza a múltba! A klubvezetői előzményekhez a vitorlázómúlt is hozzátartozik, ami viszonylag később kezdődött az esetedben.
V. L.: A vízimádatom mindig is megvolt, kajakoztam a VVSI-ben, gyerekként minden csónakba beültem, hogy evezőt ragadhassak. Ami a vitorlázást illeti, az 33 éves koromtól datálható. Egy ideig egy régi orosz kőfinnel mentem, aztán Sipos Péter, minden finnesek atyja azt mondta, hogy versenyezni fogok. A klub tele volt komoly vitorlázókkal, olimpikonnal, mint Szilvássy Attila, akiktől nagyon sokat tanultam. Egy idő után szembejött a nagyhajózás, akkor indult a J24, ami egy komoly osztály, ma is az egyik legaktívabb, tízéves hajókkal is fel lehet venni a versenyt az újakkal.

Aqua: A finnes korszakból milyen eredményt lehet kiemelni?
V. L.: Azt, hogy megtaláltam a sportágamat. Öt év finnezés után lettem második a bajnokságon. Az ötvenfős mezőnyben már mentem tízen belül, de 2001-re értem oda a dobogóra, 38 évesen, nem mondhatjuk, hogy tacskófejjel… Mastersben nemzetközi versenyen a 180-as mezőnyben mentem huszadik hely körül. De a lényeg, hogy egymásra találtunk a vitorlázással.

Aqua: A következő időszak viszont nagyobb sikereket hozott.
V. L.: Fa Nándi elindította a szóló Balaton-kerülő versenyt, amire még nem éreztem készen magam, négy évig csak kívülről néztem, mielőtt belevágtam. Kaptam szépen a pofonokat, mert egész más egyedül, minden szélhelyzetben körbemenni a tavon, mint pályán. Aztán megépítettem Nándi Fahajójának az unokatestvérét, amivel mentem egy harmadik helyet. Először 2009-ben értem oda a dobogóra, de azt látni kell, hogy sokkal nagyobb különbség van a fokok között, minthogy csak a másodikról az első helyre lép az ember. 2014-ben sikerült győznöm a szóló tókerülőn, addigra már nyertem két Keszthely–Kenese-szólóversenyt. Aztán megszületett a Flaar 26RR, mint Déry Attiláékkal közös önálló gondolat, ott derült ki igazán, hogy a vitorlázás technikai sportág – kétszer is vezető helyről vesztettem. De éreztem, hogy még van bennem, mert a hajóval jól mentünk, a Kékszalagon voltunk 13. és 16. helyezettek a katamaránokkal bővített mezőnyben. Aztán 2017-ben és 2018-ban is megnyertem a szóló Balaton-kerülőt, úgyhogy addigra elértem a célomat.

Aqua: Ezután egy újabb váltás következett a vitorláskarrierben.
V. L.: Közben 55 éves lettem, így azt gondoltam, adok esélyt a fiatalabbaknak, és kerestem valakit, aki beleáll ebbe, és megtaláltam Lillik Ákost. Ekkor látszott, hogy mi a különbség, ha valaki gyerekkorától foglalkozik egy sportággal vagy csak felnőttként kerül bele. Ákos fél-háromnegyed év alatt felszívott minden információt tőlem, onnantól pedig elkezdett maga fejlődni, 2019-ben és 2020-ban behúzta a szólót. Igazolta, hogy érdemes volt lehetőséget adni neki.

Aqua: Futballhasonlattal élve: befejeződött a játékos-pályafutás és edző lettél?
V. L.: Inkább játékos-edző, aki maga is beáll az utolsó húsz percre, ha már üres a kispad… Én is indultam még Balaton-kerülőn, 2019-ben második lettem. Megnéztem Ákost közelről, figyeltem, amint minőségi módon ment a mezőny elején. A BYC-ben is ezt a vonalat képviseljük, megpróbálni a fiatalokat becsatolni a felnőttvitorlázásba, támogatni kell őket, mert sok jól képzett fiatal vész el, amíg nem tudja fizetni a vitorlázás költségeit.

Aqua: Mi motivál még a vitorlázásban?
V. L.: Közben vettem egy 50-es cirkálót, készülve a mesélős öregkorra… A vitorlázás olthatatlan szerelem, a régi hajókkal is lehet jól menni egy kis változtatással, meg kell nézni, hogy a meglévő technikát miként lehet maximálisan kihasználni. Ha kimegyünk egy adott vitorlát tesztelni, akkor órákig csak erre koncentrálunk. Általában pénteken edzünk, szombaton verseny, vasárnap pedig megnézzük, hogyan lehet a hibákat kijavítani. Kis változtatásokkal is komoly teljesítménynövelést lehet elérni. Például észrevettük, hogy a csapatban nem egyenletes a feladatok elosztása, a három közül a középső ember mindig túl van terhelve. Amikor sikerült ezt megoldani, javult a teljesítmény. Sokszor kis dolgokról van szó az innováció terén, nem kell a Holdra szállásra gondolni. De elég, ha mondjuk, óránként 200 méterrel jobban megy a hajó, az egy Kékszalagon több kilométert is jelent.

Aqua: Sikeres cégvezetőként miként tudod az üzleti életben szerzett tapasztalataidat felhasználni, vagy fordítva történik ez?
V. L.: Az erős analógia az, hogy az üzletben és a sportban is a tisztességes út vezet hosszan előre. Cégünk, a Nelson 29 éves, és nem álltunk le soha a fejlesztéssel. Ott is stafétában gondolkozunk, ma már a fiatalok a cég motorjai, mi, az alapítók adjuk a keretet.

Aqua: Az üzlet és a vitorlázás így együtt elfoglalja a mindennapok nagy részét, vagy marad idő a családra is?
V. L.: A családnak nagy hálával tartozom, mert mindig hagytak játszani. A céges ügyeimben és a sportban is megadták azt a szabadságot, amire szükségem van. Elfogadták, hogy ez tesz engem egésszé. Rettenetesen kell ez a támogatás.

Ambrus Gábor

(Cikkünk eredetileg az Aqua Magazin 150. számában jelent meg.)