Horvátországot sem kíméli a globális probléma

Az Adriai-tenger halállománya az elmúlt években drasztikusan megcsappant. Ennek legfőbb oka a túlhalászat, de nemrég egy újabb, súlyosabb probléma jelentkezett: a víz egyre sósabb, és ez nem kedvez az élőlényeknek.

A szerény fogás manapság általános jelenséggé vált az egész Adrián, sőt egyes helyeken, főként az olasz részeken már annyira megcsappant az állomány, hogy a halászok ki sem vetik a hálóikat. Ha a hatóságok nem lépnek, akkor ez a sors várhat a dalmát partokra is.

A legfőbb ok a túlhalászat, a korlátozások, a kvóták megszegése. Egyes fajtákat ugyanis csak meghatározott időszakban és helyeken, engedélyezett eszközökkel lehet kifogni. A legtöbb halász erre fittyet hány, hiszen a lebukás kockázata elenyésző. Azt az akadályt, hogy a halászati tilalom idején egy adott halfajt nem vihetnek ki a piacra, simán megkerülik, hiszen az éttermek tulajdonosai feketén felvásárolják a fogást. Ágazati szakértők szerint a gondok akkor kezdődtek, amikor a halászat a tengerészeti minisztérium hatásköréből átkerült a mezőgazdasági tárcához, ez utóbbi ugyanis „mostohagyermekként” viszonyul a halászokhoz.

Még nehezebb megküzdeni a globális felmelegedés okozta sókoncentráció-növekedéssel. Erről nemrégiben horvát és olasz tengerbiológusok közös tanulmányt adtak közre. Arra figyelmeztetnek, hogy a növekvő sótartalom miatt felborulhat az Adria biológiai egyensúlya. Az olasz Nemzeti Oceanográfiai és Geofizikai Intézet, valamint a Spliti Egyetem kutatói az elmúlt öt évben a tenger négy térségében mérték folyamatosan a sűrűséget, amely normális esetben 38 ezrelék körüli Adria-szerte. A tudósok döbbenten tapasztalták, hogy például a szárazföldtől a legtávolabb lévő horvát sziget, a két ország partjaitól szinte egyenlő távolságra található Palagruža melletti mérőállomáson már 2017 augusztusában 38,8 ezrelékre nőtt a sókoncentráció, ami akkor adriai rekordnak számított. Az értékek azóta folyamatosan nőnek, az idén már 39,15 ezreléket is mértek. A kutatók szerint a felmelegedés miatt a tengerbe torkolló folyók hozama megcsappant, a hiányzó víztömeget pedig a déli áramlatok a levantei térségből származó, sósabb és melegebb vízzel pótolják.

A nagyobb töménység nem kedvez az Adria lágyabb vizéhez szokott őshonos élővilágnak. Az egyébként is túlhalászott tengerből így hamarosan eltűnhetnek bizonyos fajok, a helyükre pedig mások nyomulnak be. Erre a legjobb példa a Vörös-tenger felől érkező tűzhal, ezekből egyre többet látni az Otrantói-szorostól, az „olasz csizma” sarkától északra. Náluk is nagyobb problémát jelent a tengeri dió néven emlegetett, rendkívül invazív amerikai fésűsmedúza. Ez az Adriához hasonló meleg tengerekben könnyedén túlszaporodik, zavart okozva a táplálékláncban, ugyanis nagyon falánk. Planktonokkal, lárvákkal, halivadékkal táplálkozik, így egyfelől elveszi egyes halfajták táplálékát, másfelől pusztítja a halállományt – írta a Figyelő.