Kikötők a Balatonon – A keleti medence

Milyen lehetőségei vannak annak, aki kisebb vagy nagyobb, esetleg elektromos hajóval szeretné járni a magyar tengert? Sorozatunk első részében a keleti medencét tekintjük át.

Cikksorozatunkban áttekintjük a Balaton kikötői helyzetét. A keleti medencében – ha a horgászkikötőket nem számítjuk – 44 vitorláskikötő található, amelyben 3388 kikötőhely van. A Bahart az egyetlen olyan cég, amely kikötőlánccal (11 marina) rendelkezik a tavon, ennek elemei közül négy található a keleti medencében (ÖregTihany, Balatonfüred, Alsóörs, Siófok).

A hajózási társaság legnagyobb vitorláskikötője a keleti medencében a siófoki Stefánia, amely 284 férőhelyes, ezt követi a közelmúltban megújult alsóörsi, ahol 143 hajóhely található, majd a balatonfüredi, amely 60 hajónak biztosít helyet. A tihanyi Bahart-kikötőben, közismertebb nevén ÖregTihanyban tíz hely van, de ezek nem állandó-, csak vendéghelyek.

Kicsit érdemes eljátszani a számokkal a vendéghelyek tekintetében, hiszen ha túrázni szeretnénk, ez fontos szempont lehet. A Bahart-kikötők ilyen szempontból felhasználóbarátabbak, hiszen a négy kikötőben található 487 hajóhelyből 50 a vendéghely, azaz kicsit több mint 10 százalék. Ha az összes marinát nézzük, akkor a helyzet nem ilyen rózsás, mert a 44 kikötő 3388 helyére kicsit kevesebb mint 150 vendéghely jut, ami nem éri el a 0,5 százalékot. Ez betudható annak, hogy a hajózási vállalat társadalmi felelősségvállalása nagyobb, mint a gazdasági szervezetekként működő egyéb kikötőké.

Az utóbbi évtizedekben a Balaton-parton eltűntek vagy megcsappantak azok a sólyahelyek, ahol „nagyobb tömegek” vízre tudnák bocsátani kishajóikat, emiatt nagyon sok dingi áll garázsokban vagy udvarokon. A déli parton a Zamárdiban és a Balatonszéplak-felsőn lévő kikötő ad inkább lehetőséget a kisebb merülésű hajóknak, így a jolléknak is, így nem véletlen hogy a 25-ös jolleflotta jó része itt tanyázik. A 44 kikötő közül több mint húsznak van sólyázási lehetősége, de mivel ezek zártak, így aki csak úgy megközelítené legnagyobb tavunkat, annak nem sok lehetősége marad. A sólyával ellátott kikötőkben a helyi utánpótlásképző intézményeknek van lehetőségük vízre szállni, nem pedig a nagyközönségnek. Ennek megváltoztatására vannak már kezdeményezések, hiszen nemrég Tihanyban megnyílt az RS Sailing Center, hogy a jolléval hajózók megfelelő infrastruktúra mellett vízre tudjanak szállni.

A kikötőkben kulturáltak az áramvételi és kikötési lehetőségek, van vizesblokk, éttermi szolgáltatások, illetve ha nem is közvetlenül a marinákban, de legalább négy hajózási alkatrészeket forgalmazó bolt található a keleti medencében, ha valamilyen alkatrészt szeretnénk pótolni.

Kérdés, hogy a meglévő marinák mellett milyen fejlesztések várhatók, hiszen az egyértelműen látszik, hogy a jelenleg rendelkezésre álló kikötői kapacitások szűkösek. Balatonfüreden már zajlanak munkálatok, ott a régi kemping területén nyílik majd meg a Magyar Vitorlás Szövetség bázisa. A siófoki kikötő bővítésére szintén született már terv, de nem tudni, hogy ez mikor valósul meg. Nagy kérdés az is, hogy hol lehet új marinákat létesíteni, hiszen igény lenne rá.

A hajótárolás ára a méret, a lokáció, illetve a szolgáltatások függvényében változik, de azt ki lehet jelenteni, hogy a kikötőhelyi díjak a pár száz ezer forinttól a közel másfél millióig terjednek évente.

Vincze Gábor, Ambrus Gábor

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin 150. számában)