Sea Eagle II – Ha megálmodod, megépítjük

A 2015-ben átadott 43 méter (142 láb) hosszú Sea Eagle igazán jól sikerült. Tajvani tulajdonosa is így gondolta, olyannyira, hogy egészen hamar megálmodta az utódját is. „Ha te meg tudod álmodni, mi meg tudjuk építeni” – volt a Royal Huisman válasza.

A tervezés 2016-ban indult, 2017-ben jelentették be a Monaco Yacht Show-n, és 2020 januárjában került vízre, hogy megkezdődhessenek az első tesztelések az Északi-tengeren, és az idén júliusban szállították le a megrendelőnek.

Tradíció és innováció
A holland Royal Huisman a világ egyik legpatinásabb vitorlás szuperjacht építője. A neve egyet jelent a klasszikus szépség és a legmodernebb technológia ötvözetével, természetesen kifogástalan minőségben. Minden általuk épített vitorlás egyedi és összetéveszthetetlen.

Legújabb alkotásuk a háromárbócos schooner, amely a Sea Eagle II. – Airborne nevet kapta, és 81 méteres (266 láb) hosszával számos csúcsot tudhat magáénak. Ez a gyár által valaha épített legnagyobb hajó, a világ legnagyobb alumíniumvitorlása, amely az Athena mellé bekerült a világ tíz legnagyobb vitorlásainak impozáns klubjába.

Minden paramétere lenyűgöző
A három karbonárbóc, a Rondal rigging és a rendelkezésre álló 34 csörlő mellé 3500 négyzetméternyi vitorla jár, amikkel akár 21 csomós végsebességre képes a hajó.

Méretei ellenére mégis rendkívül kecses. A négyméteres szabad oldalmagasság és a kétszintes főfedélzet a flybridge-dzsel együtt olvad össze a karcsú hajótestben. A teljes, 360 fokos körpanorámát csak a lehető legkevesebb helyen szakítja meg a felépítmény. Az elképesztő méretű kokpit szinte végtelen teret kínál a fedélzeten.

A tulajdonossal együtt 12 vendég fér el a 6 VIP-kabinban, akiket 13 fős legénység szolgál ki. A projektleírás része volt, hogy üzleti találkozókat lehessen tartani, ezért a hatalmas szalon mellett 16 férőhelyes ebédlőasztal várja a partnereket.

Soha nem megy ki a divatból
A tervezésért a Dykstra Naval Architects felelt a Mark Whiteley Designnal karöltve. „Most csak egy szép és modern vitorlás, de 50 év múlva klasszikus lesz. A külső és a belső dizájn is időtálló, tradicionális vonalvezetésű, de modern és letisztult. Soha nem megy ki a divatból” – mondta Mark Whiteley.

Hatalmas flybridge, napozóterasz, bár és egy a szalonnal egybenyitható étkező tölti meg a felső szinteket. A padló csiszolt natúr tölgyfa, a válaszfalak dió- és sötét wengeborítást kaptak, a korlátokat fehér bőrrel vonták be, emellett kárpitozott falpanelek teszik teljessé a belső dizájnt.

A gigantikus orrfedélzetet optikailag is ellensúlyozza a relatív széles hátsó dekk szépen ívelt túlnyúlása. A hajó első szekcióját a tulajdonosnak és a vendégeinek alakították ki. Természetesen az összes modern vízi játék elérhető a hajón, ám a legmenőbb az az árbócra húzható kosár, amiből elképesztő panoráma nyílik.

Technológia és tudomány
A Dykstra Naval Architects felelt a tervezésért, Erik Wassen vezetésével. Számos technológiai kihívással kellett megküzdeniük, hiszen kevés megbízható mérési adat áll rendelkezésre hasonló méretű vitorlásokról. A hajótest formáját a legmodernebb informatikai eszközökkel, áramlásdinamikai kalkulációkkal és sebesség-előrejelző számításokkal tervezték, majd hagyományos szélcsatornákban és medencékben tesztelték. A modellek segítségével sikerült pontosan meghatározni az árbócok, a vitorlák, a keel és a kormánylap pozícióját és beállítását.

Külön technikai kihívás volt a kormánylapát tervezése. A hagyományos acél lapát túlságosan nehéz lett volna a közel háromtonnás súlyával, ezért hosszas tesztelések után szénszálas kompozit lapátot terveztek, amely mindössze 1250 kilós lett. Így sikerült elkerülni, hogy a hajó feleslegesen farnehéz legyen, amit ballasztokkal kellett volna kiegyensúlyozni. A teljes kormányrendszert érzékelőkkel látták el, hogy a lapát felületén ébredő erőket rögzíteni és elemezni tudják. A kormánykerék olyan messzire került a kormánylapáttól, hogy csak egy elektrohidraulikus rendszeren keresztül lehet irányítani, ezzel viszont elveszett a közvetlen visszajelzés a kormányos számára. Azt vizsgálják, hogy a kormánylapátok érzékelőiből származó adatok alkalmasak-e egy természetesebb visszajelzést adó kormányrendszer fejlesztésére.

Juráncsik Norbert

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua magazin 149. számában)