Téli karbantartási munkák

Rémlik, hogy egy-két tétel kimaradt, amikor betoltad a hangár mélyére a leponyvázott hajót? Lehet, hogy eddig halogattad ezek elvégzését, de pillanatokon belül itt a tavasz, addigra pedig meg kell lenniük.

Tulajdonképpen mindegy, hogy vízen vagy szárazon érte a tél kezdete, akkor is ellenőrizni kellett pár dolgot, hogy biztonságban tudjuk szemünk fényét. Egykoron a kidaruzás komoly szertartásnak számított, a műhelyek és tárolóhelyek pedig nem győzték vakarni a fejüket, mit kezdjenek az egyszerre a nyakukba szakadó armadával. Napjainkra a technológia fejlődés masszívabb és tartósabb anyagokat is kitermelt magából, így a jachtok hosszabban úszhatnak, és amikor partra kerülnek, erős a kísértés, hogy az ember úgy hagyja ott őket, ahogy kidaruzta. Óriási hiba lenne így tenni, valójában rengeteg munkát kell elvégezni a fagy beállta előtt, ám a hideg időben, adjon erőt az, hogy ezáltal komoly hibákat előzhetünk meg.

Senki sem rajong a kötelezően elvégzendő házi feladatokért, de azért akad sok olyan apróság, amiket szépen lazán egyesével meg tudunk csinálni, elhúzva őket egész télre – még mindig jobb, mintha tavasszal az összes egyszerre szakadna a nyakunkba. Mossuk ki a köteleinket (géppel, seklik és csigák nélkül), majd olyan száraz helyre akasszuk ki őket száradni, ahol folyamatosan jár a levegő. Ha ezzel megvagyunk, figyelmünk a vitorlák viseltes részeire terelődhet. A vásznakat szépen leszedtük és hazavittük (esetleg valamilyen tárolóhelyet bérlünk nekik), ideje átnézni őket! Életünk párjának adjunk eltávozást, hogy kiteríthessük a nagyvitorlát a nappaliban, mert úgy könnyebben ellenőrizhetjük a varrásokat, illesztéseket. Tisztítsuk meg a szennyeződésektől, ha nekünk nem megy, vigyük el egy műhelybe. Mivel az UV-fény könnyedén tesz kárt mindenben, így a fedélzetben is, ha még nincs, varrhatunk vagy varrathatunk ponyvát a különböző részekre (kabinajtó, tetőablak, csörlők). A fa fedlapokat ideiglenesen helyettesítsük valami mással, amíg az eredetiket hazavisszük, és újra lakkozzuk. Ugyanígy, a kormányrudat is lekaphatjuk a helyéről, hogy megkapja az újabb fényes réteget. A chartplotter meleg helyen vészelje át a telet, egyúttal nézzünk utána, kell-e frissíteni a szoftverét.

Ha parton áll
Még mindig sokkal többen választják ezt a megoldást, aminek egyik előnye, hogy könnyebben hozzá lehet férni minden részhez, amikor nekilátunk a karbantartásnak. Ha eleddig elmaradt volna, pakoljunk ki minden mozdíthatót a belsőből (ülőpárnától tartalék ruháig), amit bent hagyunk, azt emeljük meg, hajtsuk fel – mindegy, csak járhasson körülötte a levegő. Tekintsük nyilvánvalónak, hogy a hűtőszekrényt kihúztuk, ajtaját pedig nyitva hagytuk, hadd szellőzzön. Ezúttal nézzünk be a konyhaszekrénybe, van-e ott olyan étel, aminek tavaszra túl leszünk az eltarthatósági idején. Vigyük haza, verjünk a fenekére. Ha tervezünk is egy kis fűtőtestet bent hagyni, pakoljunk ki minden folyadékot, ürítsük ki a víztartályt, a szelepeket hagyjuk nyitva. Utóbbinak az a jelentősége, hogy ezáltal az esetleg bent maradó minimális víznek lesz hely tágulni, ha esetleg megfagy, nem teszi tönkre a rendszert. A motorból ne nyomjuk ki a hűtővizet, inkább töltsük színültig fagyállóval – megelőzve ezzel a csövek belsejének korrózióját. Annak ellenére, hogy nyilván ponyvával fedjük le a hajót, ügyeljünk arra, hogy a kokpit kifolyói ne tömődhessenek el, különben a behulló levelek elállják a pár csepp bejutó víz útját. Egy fél teatojás pont megfelel a célnak.

Ha már szó esett a ponyváról: jó minőségűt szerezzünk be (pláne ha hónapokig nem nézünk a jacht felé), felrakáskor pedig alaposan kötözzük le, illetve ügyeljünk rá, hogy ne tapadjon rá a szellőző nyílásokra. Ahol nagyobb tér van alatta (például kokpit), ott támasszuk alá, különben hamar madárfürdető medencévé alakul át. Bár alapvetően tisztán tartjuk a hajóbelsőt, ilyenkor még alaposabban járjunk el, az összes sarokból szedjük ki a begyűlt koszt, szivacsoljunk ki minden vizet – aztán gondoskodjunk a szellőzésről. Ha mindezt megtesszük és a tetőablakok sem eresztenek, tavasszal nem érhet minket meglepetés. Semmiképp se hagyjuk kint a puffereket, egyrészt mert tönkremehetnek, másrészt ha fúj a szél, mozgásukkal károsítják a fedélzetet. Szedjük ki a kamrából a horgonyt és annak láncát, hogy ne rozsdásodjanak be.

Ha vízen parkol
Olcsóbb, mint kiemelni, ezen felül magában hordozza egy-két téli vitorlázás lehetőségét, azért eljön az a pont, amikor a legelszántabb tulajdonos is kénytelen belátni, hogy lesz pár hónap, amikor nem fut ki a marinából. A vízi tárolás azért biztonságosabb, mint a parti, mert a heves szelek nem ostromolják annyira, mintha bakon állna, vagyis nem eshet le onnan. A víz pedig melegebb, mint a levegő, így aztán kicsi az esély, hogy befagyjon a motor – hacsak nem sarkvidéki az időjárás. Különben is, mennyivel bölcsebb tavasszal kiemelni, amikor sokkal kellemesebb körülmények között végezhetjük el ugyanazokat a munkákat, amiket télen csak jelentős szenvedések árán tudunk! Azt azért ellenőrizzük, mi áll a biztosításban: ha abban ragaszkodnak a parti tároláshoz, akkor vagy mégis daruzzunk ki, vagy kössünk kiegészítő biztosítást. Kockáztathatunk is, de ez nem javasoljuk. Kérdés lehet még, hogy a parti áramra csatlakoztatva hagyjuk-e magára a hajót, de erről lebeszélünk mindenkit. És nem feltétlenül a költségvonzata miatt (villanyszámla), hanem mert elindulhat némi galvanikus korrózió. A teljesen feltöltött akkumulátorokat csatlakoztassuk le mindenről, amivel megelőzzük, hogy valami váratlanul lemerítse őket, vagyis elkerüljük a tűzveszélyt. Ha mégis úgy döntünk, hogy marad az áramkapcsolat, berakhatunk egy kis teljesítményű (200 W) fűtőtestet vagy olajradiátort annak érdekében, hogy ne legyen túl hideg, illetve mozogjon a levegő. A hőlégbefúvók vagy fűtőventilátorok használatát azonban kerüljük, mert ha netán feldőlnek, azzal tüzet okozhatnak.

Ha horgonyon maradtunk
Lásd, mint fent, hozzáadva azt, hogy a horgonykötélre extra figyelmet kell fordítanunk. Legjobb, ha láncot használunk, de ha a kötélre szavazunk, akkor annak védjük az érzékeny részeit, illetve készítsünk be egy tartalék darabot, ha az elsődlegessel valami baj történne. Csökkentsük minimálisra a szélnek kitett felületek méretét és tárgyak darabszámát, ne csak a vitorlákat szereljük le, de a biminitől, vitorlazsákoktól is szabadítsuk meg az állókötélzetet! Ha szükségét érezzük, hogy legyen energiaellátás a hajón, szerezzünk be szélgenerátort vagy napelemet, ezek bármelyike termel annyi áramot, amivel az automatikus fenékvízpumpa elketyeg.