Vadnai Jonatán és a megnyert olimpiai negyedik hely

Magyarország legjobb olimpiai eredményét érte el Laserben Vadnai Jonatán az idei ötkarikás játékokon. A Marseille-ben szerzett negyedik hellyel feltette a koronát egész évi remek teljesítményére.

Aqua: Elég jó előjelekkel várhattad az olimpiai rajtot, hiszen többek között Európa-bajnoki ezüstérmesként érkeztél Marseille-be. Milyen volt az egész felkészülésed a játékokra?
Vadnai Jonatán: Már az elmúlt években Marseille-ben töltöttük a nyarakat az olimpia időpontjában a csapatommal. Horvát edzőm van, a csapatban ott van Benji, a bátyám, két horvát és egy ciprusi versenyző. Két éve is ott voltunk nyáron, tavaly a hágai világbajnokság miatt kicsit másképp alakult a program, de akkor is edzettünk a francia kikötővárosban, most pedig két hónappal a rajt előtt költöztünk Marseille-be. Amióta 2023-ban megszereztem a kvótát, egyre jobban éreztem magam a hajóban. Az idei világbajnokságon 12. lettem, de jó volt a tempóm, az utolsó futamban, amikor jött egy 30 csomós nap, a negyedik helyről csúsztam vissza. Viszont akadtak már biztató jelek, aztán jött az Eb, ami nagyon jól sikerült.

Aqua: Ilyen előzmények után miként élted meg az első futamot?
V. J.: Volt egy-két hibám, ami a rutintalanságnak tudható be. Fejben nagyon készültem az első futamra, aztán hirtelen belecsöppentünk a show-ba, és ez elvitte kicsit a koncentrációmat. Luvban rajtoltam, beálltam a nagy rendezőkatamarán alá, ám a takarása miatt kihagyott a szél, így beragadtam. De összességében nem volt vészes futam, a 16. helyből lehetett építkezni.

Aqua: A nem túl erős kezdés után aztán fokozatosan jöttél előre.
V. J.: Egyre jobban ment a vitorlázás. Próbáltam konzervatívan versenyezni, hogy ne legyenek nagy kiesők, mert ebben a mezőnyben könnyen hibázik az ember. A hatodik helyen kerültem be az éremfutamba, amit aztán elhalasztottak egy nappal. A franciák nagy show-t csináltak egyébként, felsorakoztatták a legjobb tízet, egyenként bemutattak minket. Aztán egész nap a hajó mellett pihengettünk Benjivel.

Aqua: Az éremfutam a te szempontodból izgalmasabban nem is alakulhatott volna, volt borulás, vezetés, aztán egy nagyszerű negyedik hely a végén.
V. J.: Az első próbálkozást a rajt után nem sokkal visszafújták. Aztán megint nekifutottunk, tiszta volt a rajt, viszont leállt a szél. Én ebben a futamban vezettem, majd borultam, aztán a negyedik helyen vágtam neki a második cirkáló szakasznak, elfordult a szél, amitől visszacsúsztam, de szerencsére ezt lelőtték. Az újabb futamnál 4-6 csomós szél volt, elég trükkös, hol megjött, hol elállt, kezdődött a szélvadászat. A sok hónapos tapasztalat azt mutatta, hogy ilyenkor balra kell menni, ami az elején fizetett, de később kihagyott ott is a szél.

Aqua: Az éremverseny közben mennyire járt a fejedben, hogy még a dobogóra is odaérhetsz?
V. J.: Tudtam, hogy sok veszítenivalóm nincs, nyernem kell, vagy legrosszabb esetben második lehetek, aztán ha bejön a matek, lehet érem. De nagyon szoros volt az állás, előttem a norvég srác az ötödik helyen, mögöttem a hetediken az új-zélandi, néhány ponton belül voltunk. Volt, hogy nekem kedvezett a helyzet, vezettem, és a perui versenyző, akit meg kellett előznöm, az utolsó két helyen csatázott. De aztán a második kreuz végén kihagyott az oldalamon a szél, és a másik oldalról elment mellettem egy hajó. Ekkor visszaigazítottam jobbra, azonban egyből jött egy balos frissülés, amivel elment a ciprusi is. Így harmadik lettem az éremfutamban, a perui pedig kilencedik, ami a végén nekem a negyedik helyet jelentette. De ezek a pontok nem ott mentek el, hanem előtte, a korábbi futamokban, a bronzra inkább csak matematikai esélyem volt.

Aqua: Azóta többször hangsúlyoztad, hogy ez egy megnyert negyedik hely volt, de mit éreztél a verseny végén?
V. J.: Vegyes érzelmek voltak bennem, főleg, mert először azt hittem, hogy csak egy hajón ment el a bronz. Aztán láttam, hogy kettőn múlott, ami apró megnyugvás volt, el tudtam engedni a pechérzést. A partra érkezés után odajött hozzám a család, átöleltek, Benjivel és a szövetségi kapitányokkal is ünnepeltünk. Később megünnepeltük a ciprusi edzőpartneremet, aki második lett, szóval jó hangulat volt, szép pillanatokkal.

Aqua: Az olimpia után miként alakult a programod?
V. J.: Január-februárban Lanzarotéra megyünk, ami már jól bevált. Talán azért, mert nincs ott sok tennivaló, ami elvonná a figyelmet, lehet a vitorlázásra koncentrálni. Lehet hullámos vagy lapos vízen edzeni, és sokat biciklizni, több triatlonos is ott szokott készülni. Áprilisban jön Palmán a világkupa, Hyéres még kérdéses, az év fő versenye pedig a kínai vb lesz, aztán augusztusban az Eb-n indulok.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 165. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

fotók: Vadnai Jonatán