Kerekes Kázmér nevével szinte összeforrt egyrészt a Kékszalag, amelyet az idén rekordot jelentő huszadik alkalommal rendezett, másrészt a 470-es hazai története. Nem mellesleg több mint tíz évig a szövetség munkáját is segítette.
Aqua: Milyen volt az első és milyen a 20. Kékszalag-rendezés?
Kerekes Kázmér: Mindig készítek magamnak statisztikát, így össze lehet hasonlítani, milyen volt, amikor az elsőt csináltuk, így, többes számban, mert ez egy csapat feladata, egyedül nem megy. Az elsőn, 2003-ban 360 induló volt, az idén ez a szám felment 517-re. Mindez annak tudható be, hogy nőtt a vitorlázás népszerűsége itthon és azon belül a Balatonon, nagyot fejlődött a technika. Megjelentek azok a biztonságos hajók, amelyekkel kényelmesebben körbe tud menni az is, aki nem versenyszerűen vitorlázik. Egyre többen kapcsolódnak be a nagyhajózásba. Sokan vannak a kedvtelési célú vitorlázók, akik a Kékszalagon megkedvelik egy verseny légkörét. Ez ugyanakkor nem csak egy verseny, hiszen 2009-től fesztivál is épül köré, így ez már a vitorlázás nagy ünnepe.
Aqua: A huszadik alkalom rekordnak számít?
K. K.: Valószínűleg igen. Ez volt az 54. Kékszalag, azaz ha kivonjuk belőle a húszat, marad 34, és mivel 1934-ben kezdődött a sorozat, matematikailag is az jön ki, hogy a húsz rendezés csúcsot jelent. Persze ez szerencse kérdése is, és fontos, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség vezetői megbíztak abban a szakmaiságban, amit a csapatom képvisel.
Aqua: A Kékszalag megrendezése elég összetett feladat, mire kell a leginkább figyelni?
K. K.: A legnagyobb kihívás a rajteljárás, hogy mindenkinek korrekten biztosítsuk a megfelelő helyet, utána pedig a legfontosabb a résztvevők biztonsága. A start egészen grandiózus, hiszen hat kilométer hosszú a rajtvonal. Megpróbáljuk 6-800 méterenként elhelyezett betétbójákkal biztosítani, hogy mindenki megfelelően tudjon helyezkedni, és motorosokkal gyaluljuk a rajtvonalat. Az idén újítást is bevezettünk a World Sailing ajánlása alapján, azaz ha valaki a rajt előtt három percen belül átmegy a rajtvonalon, nem zárjuk ki, nem kell visszafordulnia, hanem kap egy 35 perces büntetést. De nem fosztjuk meg az élménytől, hogy teljesítse a távot, mivel sokaknak ez az igazi kihívás. A versenyzők biztonsága saját magukban és hajóikban rejlik.
Aqua: Miként látod a 470-es jövőjét az olimpiai változások tükrében?
K. K.: Csökkent a 470-esező kedv, átrendeződött a mezőny azzal, hogy az ötkarikás játékokon csak vegyes párosok indulhatnak. A mostani törökországi Eb-n 54 hajó indult, régebben 80-100 fölött volt csak a fiúknál a létszám egy ilyen versenyen, sőt, sokszor korlátozni is kellett a kvótát.
Aqua: Hogyan lehet alkalmazkodni az új helyzethez, mikor lesz újra magyar páros 470-esben az olimpián?
K. K.: Remélem, a klubok nyitottak lesznek a változásra. Ha a 420-asokat nézzük, ami a 470-es előosztálya, most 25 hajó indult az országos bajnokságon. Belőlük ki lehet nevelni a megfelelő párosokat, hogy ha 2024 után 2028-ra is marad a vegyes megoldás, ott legyenek az olimpián. Szisztematikusan kell felkészíteni egy ilyen párost, elvileg 5-6 év szükséges a nemzetközi élmezőny eléréséhez, de négy esztendő kemény munka mindenképpen. Mi megpróbálunk jövőre egy 470-es pikniket rendezni, ahol az ifjúságiak és a Masters mezőny együtt versenyezhetne, akár egyesületi tagság nélkül is. Hátha ez sokaknak újra meghozza a kedvét a 470-esezéshez.
Aqua: A sportvezetői karriered miként folytatódott a szövetségben?
K. K.: Elnökségi tag lettem 2000-ben, 2002 júniusától pedig felkértek a főtitkári feladatok ellátására, amit 2009 decemberéig láttam el, majd sportigazgatóként dolgoztam tovább. A szövetséggel 2013-ban szűnt meg úgymond a munkaviszonyom, de nem szakadt meg a kapcsolat, jöttek a rendezések és a versenybírói feladatok, illetve a Kékszalagért felelős versenyvezetői feladatok ellátása.
Ambrus Gábor
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 157. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)
