Interjú: Jacques Caraës, a Vendée Globe versenyigazgatója – első rész

Földkerülő vitorlázó, a 2016-os és 2020-as Vendée Globe versenyigazgatója, aki nem készül a visszavonulásra, de nem is kapaszkodik két kézzel a székébe.

Bő egy év távlatából milyen emlékeid vannak a 2020-as Vendée Globe-ról?
A mai napig hihetetlen, ami történt – mind a sport, mind az emberi érzelmek szempontjából. Különösen Kevin Escoffier története miatt, ami egyfajta csúcspontot jelentett. De amire legélesebben emlékszem, az a csoportos célba érkezés, amelyre korábban soha nem volt példa. Ilyet a La Solitaire du Figarón szoktunk látni. A vitorlázók nagyon pozitívan reagáltak az egészre, ami nem lehetett könnyű a felgyülemlett fáradtság mellett.

Más volt ez a Vendée Globe az előzőhöz képest?
Igen, mert az elsőn, amit versenyrendező csapatként csináltunk, sokkal több sérülésünk volt, ami sok versenyzőt kiszorított. Ez az, ami versenyigazgatóként a leginkább érint engem, a vitorlázók biztonsága, hiszen mindig az a legfontosabb. Ezen a 2020-as kiadáson sokkal kevesebben kényszerültek feladni a versenyt. Az a benyomásom, hogy a technikai felkészülés mindenkinek sokkal jobban sikerült. A hajók sokkal felkészültebben érkeztek Les Sables d’Olonne-ba a rajtra, mint ahogyan azt talán vártuk, és mint ahogyan azt a múltban tapasztaltuk.

Milyen tanulságokat vontatok le a legutóbbi versenyből?
Elsősorban a biztonságról beszélgettünk, különösen a túlélőcsomagról (grab bag), amelyet Kevin nem tudott magával vinni, amikor beszállt a mentőtutajába. Azóta új szabályokat nyújtottak be az IMOCA osztály illetékes bizottságának, és érvényesítették azokat, a mentőtutajokat most már kommunikációs eszközökkel is felszerelték, míg eddig minden a táskában volt. Ezek után a további tanulságok inkább az osztályra vonatkoznak, az IMOCA-szabályokkal kapcsolatos dolgok, különösen a foilok szélességével kapcsolatban.

Néhány foilos hajó dizájnja mintha túl radikális lenne ahhoz, hogy a Déli-óceánon ki lehessen hozni belőle 100 százalékhoz közeli teljesítményt. Mi a benyomásod, a csapatok levonták a tanulságokat?
Sajnos nem vagyok benne olyan biztos. Attól tartok, hogy néhányan még mindig túl szélsőséges irányba mennek. Nem azt mondom, hogy ez nem fog működni egy Route du Rhum vagy egy Transat Jacques Vabre versenyen, de egy föld körüli megmérettetésen a Déli-óceánon, nagy hullámokon még mindig fenntartásaim vannak ezzel kapcsolatban. Louis Burton jelentős sikere a kisebb foilokkal azt mutatta, hogy 90 vagy akár 100 százalékos sebességgel is képes volt tolni a hajóját, ami a nagyobb függelékekkel nem volt lehetséges. Másrészt látjuk, hogy sokan dolgoznak az orr kialakításán, úgy gondolom, hogy ezek a fejlesztések rendkívül hatékonyak lesznek a bő szeles menetekben. A legutóbbi Vendée Globe-on a L’Occitane jól mutatta, hogy a nagy sebesség elérhető anélkül is, hogy közben a szkipper a poklok poklát járná meg.

FOLYTATJUK…

(forrás: Tip & Shaft, fotók: ouest-france.fr, francetvinfo.fr, imoca.org)