A kalózoknak fizetett legmagasabb váltságdíjak – első rész

A tengeri kalózkodás fenyegetést jelent a globális hajózásra, mivel a kalózok kereskedelmi hajókat vesznek célba, váltságdíjért.

Akcióik során a kalózok ellopják a rakományt és elrabolják a legénység tagjait egyéb, főként politikai céljaik elérése érdekében. A tengeri kalózkodás kezelésére irányuló nemzetközi erőfeszítések ellenére a jelenség számos helyszínen továbbra is létezik a fennálló társadalmi-gazdasági és politikai tényezők miatt. A tengeri kalózkodás több mint 3000 éve van jelen a világon, legkorábbi dokumentált esetei az Kr. e. 14. században történtek, amikor a tengeri népek hajókat támadtak meg az Égei-tenger és a Földközi-tenger térségében. Ez a tevékenység a világ számos részén fellendült a kalózkodás aranykorában, amely az 1650-es évektől az 1730-as évekig tartott. Elsősorban az Indiai-óceánon, az Atlanti-óceán északi részén és a Karib-térségben virágzott, kitermelve számos híres kalózt, akik a gyarmati kereskedelmi útvonalakon a hajók által szállított értékes rakományokra vetettek szemet. A modern kori kalózkodást főleg a gazdasági lehetőségek hiánya, a korrupció és a szegénység tartják fenn.

Irene SL, 2011
Az Irene SL eltérítése az egyik legkiemelkedőbb tengeri kalózkodási eset a rekordösszegű váltságdíj miatt. 2011. február 9-én a görög tulajdonban lévő nagykapacitású szállítóhajót szomáliai kalózok foglalták el Muscattól körülbelül 350 tengeri mérföldre délkeletre, miközben a kuvaiti Mina Al Ahmadiból az Egyesült Államok Mexikói-öbölbeli partvidékére tartott. A tartályaiba töltött 2 millió hordó nyersolaj értéke 200 millió dollár volt, fedélzetén 25 fős legénység szolgált, akiket 58 napig tartottak fogva. 2011 áprilisi kiszabadulásukért cserébe a vállalat 13,5 millió dolláros váltságdíjat fizetett.

Az eset azért (is) kapott nemzetközi figyelmet, mert rávilágított a szomáliai kalózok tevékenységének egyre növekvő mértékére és hatótávolságára, valamint arra, hogy képesek nagy, értékes hajókat célba venni a szomáliai partokról indulva. Az incidens nyomán a tengerészeti ipar felismerte, mennyire sebezhetőek a globális olajellátási útvonalak, és ez fokozott együttműködésre és a kalózkodás elleni küzdelem érdekében fokozott tengeri járőrözésre sarkallta a résztvevőket.

Smyrni, 2012
A Smyrni eltérítése a szomáliai kalózok egyik legjelentősebb sikeres támadása volt nagy olajszállító tartályhajó ellen. Az incidens 2012. május 11-én történt, amikor a görög tulajdonban lévő MV Smyrni olajszállító tartályhajó (135 000 tonna nyersolajjal és 26 fős legénységgel megrakva) fölött az Arab-tengeren, Omán közelében vették át az irányítást. 10 hónapig tartották fogságban, a hajót és a legénységet 9,5 millió dolláros váltságdíj fejében engedték szabadon, a hajót egy menedékkikötőbe (legvalószínűbben az ománi Salalahba) irányították.

Samho Dream, 2010
A dél-koreai szupertanker a Marshall-szigetek zászlaja alatt hajózott, 160 millió dollár értékű nyersolajat szállított, legénysége 24 főt számlált. 2010. április 4-én térítették el, 600 tengeri mérföldre Szomália partjaitól. A hajót és legénységét 217 napig tartották fogságban, majd 2010. november 6-án szabadon engedték – 9-9,5 millió dollárért cserébe. Az incidens után a hajót egy dél-koreai romboló kísérte biztonságba, miközben tulajdonosa pénzügyi nehézségekkel nézett szembe, és csődvédelmet kért, de a hajót végül Hongkongba érkezése után eladták a banki hitelek nemfizetése miatt.

Folytatjuk…

(forrás: marineinsight.com, fotók: guardian.ng, deseret.com, wikimedia.org, gcaptain.com, aljazeera.com)