Egy új dán kutatási projekt erre keresi a választ, hogy miként maradhattak fenn évszázadokon át a közel ezer éve vízben vagy földben megőrződött viking hajók, és ezt a technikát hogyan lehet a mai korra átültetni.
A négyéves program egyik legfontosabb esettanulmánya a Gislinge-hajó, amit 1993-ban találtak meg a dániai Zealand szigetén, az egykori vízterület, a Lammefjord közelében.
A mintegy 7,7 méter hosszú hajó nagy része évszázadokon át fennmaradt az iszap és homok alatt. Dendrokronológiai vizsgálatok szerint körülbelül 1130-ban épült, vagyis már a hagyományosan meghatározott viking kor vége után, de továbbra is a viking hajóépítés jellegzetes technikáit alkalmazták rajta. Sekély merülése és nagyjából egytonnás teherbírása alapján mindennapi szállítóhajóként használhatták.
[youtube v=”VvLdraEtyiU”]
A feltárás után a faanyag megőrzése komoly feladatot jelentett. A hajó alkatrészeit közel húsz évig kezelték polietilén-glikollal, fagyasztva szárították, hogy megőrizzék az eredeti formájukat, majd 2024-ben állították ki a Holbæk Múzeumban.
A kutatás során megvizsgálják, hogy a konzervált fa mennyire érzékeny a hőmérséklet és a páratartalom változásaira. Ha a múzeumok biztonságosan tágíthatják a jelenlegi környezeti határértékeket, azzal jelentősen csökkenthetik a fűtésre, hűtésre és páraszabályozásra fordított energiát – írta a mult-kor.hu.
