Ha viccesen szeretnék fogalmazni, akkor ilyenek jutnak eszembe a szörfözésről ezekben a vírusveszélyes időkben, hogy már csak az interneten szörfözhetünk.
Meg az, hogy a szörfözésmánia is lehet egyfajta vírus okozta pszichés betegség.
A téli bezártság után tavasszal, majd nyáron rengetegen utaznánk szelesebb tengerpartokra, és ez egy jó ideig bizonytalan. A távolabbi célpontokat nem is említem, ahová magam sem ajánlanám az utazást, de egy olasz, görög vagy spanyol célpont is problémát okozhat az időközben megváltozó körülmények közepette. A repülős utak eddig is nehezek voltak a felszerelést cipelve, és a változó menetrend, valamint a törölt járatok semmiképp nem könnyítik a helyzetünket.
Maga a szörfipar is nehéz helyzetbe került. Azzal kezdődött, hogy szinte minden Kínában készül, és ott már korábban is akadozott a termelés, így a tavaszi idénykezdetre sok felszerelés meg sem érkezett. Utána a szállítások jelentettek gondot, illetve az óvatosság a gyártók részéről. Senki nem tudta, hogy mekkora lesz az igény, ezért szinte minden márka visszafogta magát.
Pedig az igény óriási, legalábbis itthon. Felértékelődött a szabadidő, az egészséges életmód, az elmaradt utazásból megtakarított összegekből sokan újítanák fel a fegyvertárukat. Új réteg is megjelent. A robbanásszerűen növekvő számú SUP-osok, állva evezősök közül is egyre többen gondolják úgy, hogy az evező helyett vitorlát is foghatnának illetve a régi szörfösgeneráció felnövő gyerekei is egyre többször választják a windsurföt.
(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua magazin 148. számában)
