Nyilatkozatok a 38. America’s Cup Protocol-járól: Grant Dalton és Ben Ainslie

A 38. America’s Cup új, elfogadott protokolljának bejelentését követően az Emirates Team New Zealand és az Athena Racing vezérigazgatója nyilatkozott.

Grant Dalton először az új protokollról és az America’s Cup Partnerség (ACP) bevezetéséről beszélt. Utóbbi egy keretmegállapodás a csapatok között, amelyet az AC38 és a későbbi kiadások lebonyolításának egységesítésére hoztak létre: A Protocol szempontjából a lépések jelentősek, de a nagyobb falat az America’s Cup jövőbeli struktúrája. Az eseménynek mindig is volt ez az Achilles-sarka, miszerint két-, három- vagy négyévente jön egy emelkedés, majd egy zuhanás. Ezért nagyon nehéz volt a csapatoknak hosszú távú stratégiát tervezni a foglalkoztatás, a szponzorok, a média, a televízió és a helyszínek tekintetében. A mostani lépés megszünteti ezt a bizonytalanságot, és a csapatok kezébe adja az irányítást.

Ben Ainslie: Azt hiszem, mindannyian, akik követtük a Kupát, régóta úgy éreztük, hogy szükség lenne valami ilyesmire a folytonosság szempontjából, amely minden csapatot és az eseményt is segíti a hosszú távú tervezésben, és így az esemény végre kereskedelmileg is életképessé válhat.

A nyitó gondolatok után jöttek az újságírói kérdések:

Mi volt az oka, hogy ennyire későn sikerült megállapodni az új Protocol-ról?

G. D.: Összetett volt a probléma, egy 176 éves múltra visszatekintő rendezvénnyel kapcsolatos összes felelősség a mi vállunkon nyugodott. Akadtak kritikus pontok, de az elmúlt négy hétben drasztikusan megváltozott, ahogy az Athena és a klubok – és nem győzöm hangsúlyozni, hogy a klubok nagyon fontosak voltak ebben – és mi magunk is sokkal pragmatikusabbá váltunk. Kikértük a többi csapat véleményét és valódi döntéseket hoztunk.

Hány csapatra számíthatunk az AC38-on?

B. A.: Öt (vagy talán hat) csapatra számítunk a következő ciklusban. Most, hogy nagyobb a bizonyosságunk a jövőt illetően, a korábbinál több csapatot fogunk vonzani, és ez a költségplafonokkal és egyéb kezdeményezésekkel együtt kereskedelmileg életképesebbé teszi ezt a terméket.

G. D.: A partnerség tagjai az öt Kihívó és a Védő az előző Kupából. Lehetne azt állítani, hogy lesznek további Kihívók, és ha tényleg, akkor Olaszországból érkeznek majd… de semmi sem biztos.

Mennyiben különbözik ez a 10 évvel ezelőtti keretrendszertől, amelyet az Oracle Team USA javasolt, és amelyet a Team New Zealand elutasított?

G. D.: Fogalmam sincs, azt nem olvastam, mert akkoriban teljesen ellene voltam. Most már nem vagyok, és azt hiszem, sok minden megváltozott azóta. Azt hiszem, a légkör elég drámaian megváltozott. Ha létrejött volna, akkor nem lett volna az AC75, ami megváltoztatta a világot. Még mindig az F50-esekkel vitorláznánk – csak hát azok egészen mások, mint amiről az AC valójában szól. Az egyik dolog, amire emlékszem ebből a korszakból, hogy a hajók meglehetősen egységes dizájnnal rendelkeztek. Ez volt az egyik, amivel nem értettünk egyet abban a keretrendszerben – a technológia korlátozása, holott az America’s Cup technológiai verseny. Ez a mostani partnerség nem az egységes dizájnkörnyezet létrehozásáról szól, a kiadások korlátozását célozza.

A SailGP kényszerítette az America’s Cup-ot arra, ami most történik vele?

B. A.: A SailGP fantasztikus munkát végzett, és nem titok, hogy a SailGP-ben is szerepet vállalunk. Támogatom, hogy az America’s Cup és a SailGP egymás mellett állhassanak a sportág csúcsán, és kiegészíthessék egymást. A SailGP megpróbál 20 fordulót rendezni egy szezonban, az America’s Cup meg sem próbál ezzel versenyezni. Az America’s Cup különleges esemény, félévente megrendezendő regattáival nem a SailGP ellenében próbálja meg pozícionálni magát. Izgalmas a sportág számára, hogy mindkét esemény nagyon népszerű napjainkban, különösen a fiatalabbak körében. Teljesen más környezet, mint 10 évvel ezelőtt, a sport jobb helyzetben van, és azt is gondolom, hogy a globális sportbefektetéseknek köszönhetően egy ilyen esemény is új lehetőségeket kap.

Milyen gyakran lesz America’s Cup?

G. D.: Kétévente. Már 2029-re is gondoltunk, a partnerség alapján a tervezés akár holnap elkezdődhet. Vagyis el lehet kezdeni tárgyalni hosszabb távú megállapodásokról olyan cégekkel, mint a Louis Vuitton és az Omega, vagy a televíziós társaságok. Ez az a kulcsfontosságú elem, ami eddig hiányzott, ami értéket teremt a csapatoknak.

Hogyan működik a költségvetési sapka?

G. D.: Nehéz megpróbálni egy olyan csapat költségvetését büntetésig korlátozni, amely már most előrehaladott állapotban van. A saját csapatunk az egyik példa. A Luna Rossa a másik. Lesznek kivételek ebben a szezonban, hogy megbizonyosodjunk a lépés észszerűségéről. És így van időnk más sportágak bevett gyakorlatait is megvizsgálni.

Versenyezhet Peter Burling a Luna Rossán?

G. D.: Igen.

Módosul a Deed of Gift vagy marad változatlan?

B. A.: Most, hogy már van keretrendszerünk, kölcsönös megállapodás alapján adott a lehetőség. És fontolgatjuk is a módosítását, hogy támogassuk az új struktúrát. Tárgyalásokat folytattunk a New York Yacht Clubbal, és ők sincsenek ellene a folyamatnak. Mondhatjuk, hogy széles körű támogatást kaptunk az America’s Cup berkein belül és a szélesebb a vitorlás közösségben is ahhoz, hogy ez hosszú távon megvalósuljon.

Lesznek új hajók az AC39-re?

G. D.: Ez egy olyan döntés, amelyet a partnerség a kellő időben meghoz, hogy a csapatok tervezhessenek a jövőre nézve. Erről itt és most nem volt szó, mert nem a mi dolgunk eldönteni.

A kétéves ciklus meglehetősen rövid. Fennáll annak a veszélye, hogy ez valójában kicsit visszafogja a fejlődést? És fennáll annak a veszélye, hogy az új csapatok számára potenciálisan még drágábbá és nehezebbé válik a belépés, amikor legalább két Kupa-ciklusra kellene gondolniuk ahhoz, hogy csatlakozhassanak?

G. D.: A Forma-1 már egy ideje tudja, hogy a szabályok 2026-ra változnak, azoknak megfelelően zajlik a munka, mégis még mindig fejlesztik a 2024-es és 2025-ös autóikat. Szerintem megfelelő időben kell figyelmeztetést kell adni. Szó nem lehet arról, hogy valaki fél év múlva kitalálja, hogy mindenkinek új hajót kell csinálnia másfél éven belül.

B. A.: Ismét a Forma-1-et hozva példának: vannak olyan tervezési csomagok, amelyek bizonyos csapatok, különösen az újonnan érkezők számára elérhetők, hogy felzárkózzanak. És lehet, hogy nem a teljes tervezési csomagról van szó. Az AC38-at tekintve, attól függően, hogy valakinek van-e hajója vagy nincs, lehet, hogy szüksége lesz a teljes tervezési csomagra, de lehet, hogy nem. Olyan struktúrát fogunk látni, amelyben új csapatok érkeznek, akiknek fel kell gyorsulniuk, és elérhetőek kereskedelmileg életképes csomagok. És nem szabad olyan helyzetet teremteni, amiben mindent szabad, nincs költségvetési korlát, és egy féléves ciklusokban próbálunk előrejutni.

Az új keretmegállapodás értelmében megszűnt annak lehetősége, hogy egy csapat megnyerje az AC-t, és otthon próbálja megvédeni azt?

G. D.: Nem, és ez elég fontos, mert a Kupa szempontjából alapvető szabályról beszélünk. Auckland igazán jó példa, mert az egyetlen ok, amiért nem Aucklandben rendezzük, hogy anyagilag nem életképes. Ha az lenne, mi veszítenénk, akkor is lehetne Aucklandben lehetne.

A Deed of Gift szerint egyetlen legyőzött kihívó jacht sem versenyezhet két évig, kivéve, ha közben van AC. Ebben a kérdésben módosulhat az okirat? Másodszor, a Britannia visszatér-e a 38. America’s Cup-ra a mentesség révén?

B. A.: Nem és nem. Egyrészt ebben a tekintetben nem fogjuk megváltoztatni a Deed of Gift-et. Másrészt az Athena Racing hajója nem Britannia nevet fogja viselni.

De ugyanaz a hajótest lesz?

B. A.: Így van.

Könnyű volt meghozni a döntést, hogy innentől legalább egy nő legyen az AC75-ösökön?

G. D.: Ben és én is egyetértettünk abban, hogy ezt nem szabad kötelezővé tenni, az illetőnek a sikerei, képességei – nevezzük, aminek akarjuk – révén kell kiérdemelni a pozíciót. A saját csapatunkon belüli emberek, és különösen a többi csapat tagjai úgy gondolták, hogy ez a helyes lépés.

B. A.: Az állampolgárság és a női sportolók képviselete volt a két legforróbb vitapont a csapatok között. De elég egyértelmű utalások voltak arra, hogy ebbe az irányba szeretnének haladni.

A költségplafon mennyire nyit meg lehetőséget még több csapat számára – és rövid távon talán segít a következő versenyen?

B. A.: Bizonyos mértékig igen. Már több mint négy kampányt végigcsináltunk, elképesztő szellemi tulajdonnal rendelkezünk, nagyszerű magcsapatunk van, amelyet az elmúlt 10 hónapban össze tudtunk tartani, és akik a technikai oldalon is kiemelkedően teljesítettek. Vannak támogatóink, akikkel beszéltünk, számos befektető és szponzorok fejezte ki érdeklődését. Sokkal fontosabb, hogy mit jelent a költségplafon hosszú távon az eseményre és a további csapatok bevonására nézve. Azt szeretnénk, hogy igazán jó minőségű csapataink legyenek, ez fontos a partnerség szempontjából. Ezeknek a csapatoknak látniuk kell a teljes képet, és kell, hogy legyen szándékuk befektetni. Ahogy a Forma-1-ben is látható, nagyon jó minőségű részvételre van szükség ahhoz, hogy az esemény hiteles legyen. És mi ezen dolgozunk.

fotók és forrás: yachtracinglife.com

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!