Érdi Mária: „Volt, hogy elsírtam magam a vízen”

Egy kiújult sérülés vetett véget Marseille-ben Érdi Mária olimpiai aranyról szőtt álmainak. A világ- és Európa-bajnok vitorlázó teljesítményére jellemző, hogy még így is két futamgyőzelmet ért el, amivel magyar rekorder lett.

Aqua: Túl vagy egy műtéten, amire azt mondtad, hogy nagyon jól sikerült. Mit jelent ez pontosan, mire lehetett számítani?
Érdi Mária: Azért mondtam, mert akinek akkora fájdalmai vannak, mint amilyenek nekem voltak, annak megkönnyebbülés a műtét. A gerincsérvem már végstációban volt, a sérült porckorong nagyon nyomta az ideget, így ki kellett vágni azt a kis darab sérvet, ami az egészet okozta. Az operáció előtt körülbelül tíz perceket tudtam állni, ehhez képest a műtét után három órával már felálltam, három nap után pedig többet tudtam mozogni, mint előtte.

Aqua: Felmerül a kérdés, hogy nem lett volna-e célszerűbb korábban sort keríteni az operációra.
É. M.: Azért mindenki szeretné elkerülni a műtétet, nekem ez az első ilyen jellegű élményem volt. A sérvet általában akkor műtik, ha valakinek már nagy fájdalmai vannak, nálam is először a konzervatív megoldásokkal próbálkoztak. Régebben is fájt, de azt tudtam kezelni, tudtam vele edzeni. Öt éve van jelen nálam ez a probléma, de az utóbbi időszakban kezdett el rohamosan romlani az állapotom. Januárhoz képest júliusban dupla akkora volta sérv.

Aqua: Fel tudod idézni azt a pillanatot, amikor tudatosodott benned, hogy erre a sérülésre rámehet az olimpia?
É. M.: Nem volt olyan hirtelen mozdulat vagy hirtelen jelentkező fájdalom, amire azt mondhatnám, hogy belém hasított ez a gondolat. Június közepén kezdtem érezni, hogy nem tudok rendesen járni, ami rosszabbodott, de ekkor még enyhén jelentkeztek a tünetek – utólag azt mondom, hogy ezt nem kezeltük jól. Aztán kezdett rohamosan romlani a helyzet. A júniusi nagy edzőtábor után voltunk, sántikálva keltem fel, de bíztam benne, hogy csak izomhúzódásról van szó, és ki kell pihenni a fáradalmakat. De semmi sem segített, így last minute hazarepültem Marseille-ből egy MR-t elvégezni, és akkor derült ki, mennyire nagy a sérv. Július 20-án kaptam szteroidinjekciót, amiben nagyon bíztam, mert az első alkalmakkor az sokat szokott segíteni, de nem javult az állapotom.

Aqua: Miután megírtad a közösségi oldaladon, hogy mi a baj*, mintha felszabadultál volna a nyomás alól, és jöttek a futamgyőzelmek, amiből olimpián már három van neked, ez a legtöbb a magyar vitorlázók közül. Így élted meg a helyzetet?
É. M.: Részben igen. Akkor lejjebb ment a szél, volt egy 14. helyem, utána két első. Érdekes volt úgy versenyezni és a többieket figyelni, hogy rajtam nincs teher. Persze azért beleadtam mindent, sőt volt olyan szituáció, amibe nem megyek bele, ha éremesélyes vagyok. Ez a helyzet felszabadított, visszaadta az önbizalmam, és éreztem, hogy van újra sebességem. Összességében persze nem annyira vigasztalt, bár jobb volt, mint a 25. helyen kullogni… Fura élmény volt látni, hogy kiből mit hoz ki ez a helyzet. A norvég lány például, aki harmadik lett, szerintem pontosan tudta, hogy ha egészséges vagyok, nem tud megverni. Persze kaptam sok együttérző üzenetet is.

Aqua: A sikeres műtét után hogyan tovább?
É. M.: A célom most a májusi, Kínában sorra kerülő világbajnokság. Ahhoz úgy számoltuk, hogy januárban kell hajóba ülnöm, így van idő jól összerakni a rehabilitáció minden részletét.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 165. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

*Nem leszek olimpiai bajnok Párizsban…
Sajnos egy visszatérő deréksérülésem, amivel évek óta küszködöm kiújúlt július elején. Annak ellenére, hogy mindent megpróbáltunk az orvosokkal és fizióterapeutákkal a helyzet egész hónapban csak romlott, nem tudtam semmilyen érdemi edzésmunkát végezni… Ennek ellenére még mindannyian bíztunk benne, hogy menni fog amit elterveztünk, az aranyéremért vitorlázás.
A mai napon, amikor a 15-18 csomós szélben úgy vitorláztam és éreztem magam, mintha nem is én ülnék a hajóban, megfordult a fejemben, hogy nem bírom tovább ezt a szenvedést és hazamegyek. DE! Elhatároztam magamban, hogy bár nem leszek olimpiai bajnok, (ami nagyon fáj, hiszen ezért dolgozom a riói olimpia óta) tartozom annyival magamnak és mindenkinek aki engem támogat, hogy bármennyire is fáj most fizikailag és érzelmileg, végigvitorlázom ezt az Olimpiát és megpróbálok felállni ebből a nehéz helyzetből amiben vagyok. Köszönöm mindenkinek aki mellettem áll és én sajnálom a legjobban, hogy ez így alakult.

fotók: Érdi Mári