Ella egyedül az Északi-sark körül
Ella Hibbert Gosportból vágott neki, hogy ő legyen az első, aki egyedül és megállás nélkül vitorlázza körül az Északi-sarkot.
A 28 éves, Yachtmaster képzéseket bonyolító oktató 16 ezer kilométeres útja során az Északnyugati- és az Északkeleti-átjárón is keresztül hajózik majd. Vitorlása egy 1978-as építésű, 38 lábas, Bruce Roberts által tervezett, nyílt tengeri vitorlázásra való, acél ketch. Célja, hogy bemutassa az északi-sarki jég olvadásának drámai mértékét, és felhívja a figyelmet a változás szükségességére. Utazása ennek következtében, a sarkvidék olvadó jégsapkái miatt lehetséges.
Ella sarkkerülése hivatalosan az északi szélesség 66,5°-ánál kezdődik Norvégia és Izland között, a Jeges-tenger szélén. Onnan Izlandtól északra, Grönland déli részén hajózik, átkel az Északnyugati-átjárón, Alaszka északi részén Észak-Oroszországba, ahol átszeli a Kelet-szibériai, a Kara és a Laptyev-tengert. Majd az Északkeleti-átjárón keresztül Norvégiába hajózik, mielőtt visszatér Gosportba. Mindez várhatóan öt hónapig tart, de váratlan akadályok miatt nyolc hónapig is elhúzódhat. A hölgy három éve készült az expedícióra, beleértve a tavalyi év azon időszakát, amikor több héten át vitorlázott az Északi-sarkkör közelében.
Hajója, a Yeva Iridium műholdas kommunikációval van felszerelve, így kapcsolatban tud maradni a parti csapatával és mindig friss időjárás-előrejelzést kaphat. Felszerelt napelemeket, szél- és vízgenerátort, vízkészítőt és egy Hydrovane automata kormányt is, és bár rendelkezik beépített dízelmotorral, azt tervezi, hogy azt csak akkor használja, ha feltétlenül szükséges.
Utazása során Ella kutatómunkát is végez, amely segít bemutatni az éghajlatváltozás hatását. „Az expedíciót a Brit Tudományos Kutató Társaság támogatta, akik aztán összekötöttek a Nemzetközi Tengerőrök Társaságával. A tengerfenék mélységi vizsgálatait fogom végezni a Nemzetközi Tengerőrök Társaságának 2030-as Tengerfenék projektjének keretében. Készítettünk egy tantervet iskolás gyerekeknek a Jeges-tenger térképével. Követni tudják, hol vagyok, és fel tudják majd jegyezni, milyen állatokat és növényeket látok. A legnagyobb kihívás az alváshiány lesz. Tavaly 20 perces ciklusok szerint éltem, aludtam 20 percet, felkeltem, ellenőriztem mindent. Ha rendben találtam a dolgokat és semmi sem változott, azonnal visszafeküdtem aludni újabb 20 percre. És amíg 24 óra alatt összesen négy-öt órát tudtam aludni, azt körülbelül egy hétig fenn tudtam tartani. De azt hiszem, kilenc-tíz napnál tovább már nehezen bírnám ezt a rutint.
Nyílt vízi területeken tudok vesztegelni, és jobban kipihenni magam. Olyan területeken, mint az Északnyugati-átjáróban, ha az áramlatok ellened vannak, nincs értelme harcolni velük, pláne, hogy némelyik hat-hét csomós sebességgel halad ott fent. Ott hosszabb pihenőkre is lehorgonyozhatok, de még akkor is valószínűleg óránként-másfél óránként fel kell kelnem ellenőrizni, nem sodródott-e túlsok jég az öbölbe. Az átjáró meglepően sekély, sokkal sekélyebb, mint amire számítottam. Néhány mérföldnyire a parttól még mindig 25-30 méter mély a víz, szóval bőven van hol horgonyt dobni.
„Ez az utazás nem a rekordok megdöntéséről szól, keserű érzés, hogy egyáltalán lehetséges. De ha segít az embereknek meglátni, mi történik a sarkvidéken, és cselekvésre ösztönzi őket, akkor megérte.”
(forrás: yachtingmonthly.com, fotók: ellinthearctic.co.uk)
