Nehéz lenne kideríteni, ki és mikor feszített először vitorlát csónakja fölé a Velencei-tavon, hogy a szelet a maga szolgálatába állítsa. Valamivel könnyebb a dolgunk, ha a szervezett vitorlássport megjelenését vesszük szemügyre.
Harmadik legnagyobb tavunk hosszú ideig a halászat mellett a vadászat kedvelt terepe, korcsolyázók a 19. század végén, a fürdőzők csak a 20. század elején fedezik fel – nekik készült az első gárdonyi strand. A Velencei-tó igazán Trianon után értékelődik fel, amikor az ország második legnagyobb állóvizévé válik és a gazdasági nehézségek miatt a távoli és dráguló Balaton (már akkor is – a szerk.) helyett egyre nagyobb számban keresik fel a fővárosiak. A növekvő igényeket látva 1923 nyarán a Hajdú testvérek megépítik Velence első (egyben a tó második) strandját a mai velencefürdői szabadstrand környékén, amelyet az akkor a mainál még jóval délebbre álló velencei vasútállomás tett jól megközelíthetővé. Agárd még nem vonzó, a parcellázás és a fejlesztés csak a harmincas évek legelején indult meg. A látogatók számának növekedésével csak idő kérdése volt, mikor fedezik fel a nádasok közti nagy vízfelületeket a vitorlázók.
Egy 1935-ben megjelent sportlexikon szerint az első Velencei-tavi vitorlás egyesületet, a Velencei Vitorlás Yacht Clubot 1927. október 16-án alapították, jórészt korábban a Balatonon gyakorlatot szerzett sportolócsaládok.
Elnöknek Kertész K. Róbertet, a kultuszminisztérium helyettes államtitkárát, a neves építészt nyerték meg, valamivel később a Velencén élő gróf Wickenburg István egykori fiumei kormányzó is bekapcsolódott, elvállalta az alelnöki tisztet. 1928 decemberében tartották első közgyűlésüket, ahol új klubház építését határozták el. 1929-ben rendeztek először háziversenyt, amelyet évente több is követett.
Hogy hol volt az egyesület bázisa, arra egy bizonyíték, hogy 1928 júniusában a VVYC fiatal sportolói Velencén tartózkodva lángtengerre lettek figyelmesek. Azonnal a helyszínre siettek, és kiderült, hogy Beck Lajos kisvelencei birtokán gyulladt ki egy istálló a mai Kis út, Iskola utca és Gesztenyesor határolta területen. A fiatalemberek Radwány Imre és Pósa Ernő vezetésével a tűzoltók megérkezéséig sikeresen lokalizálták a tüzet, megakadályozták a továbbterjedést és a nagyobb károkat. A vitorlástelep velencei helyszíne melletti másik bizonyíték egy 1932-es hír, amely szerint 1933 tavaszán a nagyszámú jelentkezések következtében meg tudják alakítani a velencei telep mellett a gárdonyi és agárdi alosztályokat is. A pontos helyszínt azután egy harmincas évek elejei velencei parcellázási vázlat segít meghatározni, itt már feltüntették a vitorlásbázist a már említett Hajdú-strand déli oldalán – a teljes cikk elolvasható a velma.hu oldalon.
szerző: Kárpáti Miklós
Források: Kárpáti Miklós helytörténeti gyűjteménye, Arcanum Digitális Tudománytár.