A balatoni viharjelző szolgálat 1934. július 8-án indult el, amikor a Balaton egyre népszerűbb üdülőhellyé vált, és a tavon zajló élénk vízi forgalom, köztük a Budapestről induló hidroplánjáratok miatt egyre sürgetőbbé vált egy figyelmeztető rendszer létrehozása.
Az 1931-es és 1933-as viharok több áldozatot is követeltek, ez adta a végső lökést a szolgálat megszervezéséhez, amelyet végül dr. Hille Alfréd, a Légiügyi Hivatal helyettes igazgatója indított el.

A kezdeti időkben viharjelző ágyúk és rakéták, valamint árbócra húzható piros kosarak jelezték a közeledő vihart. A rakétás rendszert az 1980-as évek közepén váltották fel a távvezérelt fényjelzők, ezek üzemeltetését ma az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és az RSOE látja el.
A mai viharjelzés már korszerű megfigyelési háttérre támaszkodik: a tó körüli automata szélmérők, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízközepi mérőplatformjai, a HungaroMet több mint 100 állomásból álló hálózata, radarok, műholdak, valamint a Siófoki Obszervatórium LIDAR berendezése együtt segítik a gyors és pontos figyelmeztetést.

2012 óta a Balatont három medencére bontva adjuk ki a jelzéseket, így a riasztás célzottabban, mindig az érintett térségre vonatkozhat. Az elsőfokú viharjelzés az erős, a másodfokú viharjelzés a viharos szélre figyelmeztet. A viharjelzési időszak április 1-től október 31-ig tart – írta a hirbalaton.hu.





