A tó vízállása 66 centiméterre csökkent, miközben az előttünk álló nyári időszakban átlagosan 30-50 centiméter lehet a vízszintveszteség a meleg idő és a párolgás miatt. A helyzet komoly kihívás elé állítja a térség turizmusát is.
A halmozott csapadékhiány miatt a Velencei-tó vízállása Agárdnál 66 centiméterre csökkent, amely drasztikusan elmarad az ilyenkor megszokott szinttől, egy átlagos tavaszon ugyanis ennek az esőmennyiségnek a duplája lenne az ideális. Egy átlagos nyári szezonban a forróság és az intenzív párolgás miatt a tó vízszintje menetrendszerűen 30–50 centimétert csökken.
Ha a májusi-júniusi időszakban nem érkezik rendkívüli mennyiségű csapadék, a tó medrének jelentős része szárazra kerülhet, hasonlóan a 2022-es 53 centis negatív rekordhoz, ám lehet, hogy most még ennél is kedvezőtlenebbül alakul a helyzet. Tavaly április és szeptember vége között például 59 cm-rel csökkent a tó vízszintje, amelynek a pótlásához nagyságrendileg 15 millió köbméter víz szükséges – fogalmazta meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ).
A klímaváltozás és az aszály mellett a vízgazdálkodás, illetve a halgazdálkodás is felelős azért, hogy a Velencei-tóban 2020 nyarától gyakorlatilag tartóssá vált a vízhiány. A tónak kis kiterjedésű a természetes vízgyűjtő területe, amely az aszályos időszakokban önmagában már nem képes fenntartani a vízpótlást. Bár az 1970-es évekre kiépült egy mesterséges vízpótló rendszer (a Császár-víz, a 4,5 millió köbméteres Zámolyi-tározó és a 7,85 millió köbméteres Pátkai-tározó), a rendszer állapota és működése nem tudott gátat szabni a tartós vízhiánynak – állapítja meg a számvevőszéki jelentés.
A Zámolyi- és Pátkai-tározó megfelelő vízminősége lenne az előfeltétele annak, hogy azok vize a Velencei-tó vízpótlására felhasználható legyen. Mivel azonban megépítésük óta jelentősebb állapotmegőrző, illetve javító beruházás nem történt a tározókon, állapotuk oly mértékben leromlott, hogy a 2020-as évekre alkalmatlanná tette azokat a Velencei-tó vízmennyiségének megfelelő pótlásához.
Ennek oka a tározók feltöltődése üledékkel, illetve ennek hatására a bennük tárolt víz minőségének romlása, amely a Velencei-tóba vezetést – a késő ősztől kora tavaszig tartó időszakok kivételével – akadályozta. A jelentés leszögezi, hogy a kiépített vízpótló rendszer elemei, a tározók és csatornák állapota (iszaposodás, vízminőségi problémák) korlátozták a hatékony beavatkozást.
A víztározók 2017 és 2024 között összesen nagyságrendileg 26 millió köbméter vizet tudtak biztosítani a Velencei-tó számára. Összehasonlításul: egymillió köbméter víz tóba történő bevezetése 4 cm-rel tudja emelni a vízszintet. A mesterséges vízpótlás jelentőségét mutatja, hogy hosszú évek átlagát tekintve a Velencei-tóba jutó vízmennyiség 30 százaléka vízpótló rendszerből származott.
Az ÁSZ már korábban ajánlásokat fogalmazott meg az Energiaügyi Minisztérium felé. A jelentés szerint a tó helyzete és a rehabilitációhoz szükséges költségek növekedése miatt is indokolt lett volna a sürgősség. Míg 2021-ben a Velencei-tó vízpótló rendszerének rekonstrukciójához kapcsolódó költségbecslés mintegy 6,3 milliárd forintot prognosztizált, addig a 2024-ben készített fejlesztési tervekben már – részben bővebb műszaki tartalommal – 24,5 milliárd forint forrásszükséglet szerepelt.
Az Európai Unió környezeti és energiahatékonysági operatív programjaiban (KEHOP, KEHOP Plusz) lévő forrásokból lehetne a Velencei-tó rehabilitációjához szükséges programok finanszírozására pályázni.
A cikk folytatása megtalálható ide kattintva.
