Szkippereknek szóló sorozatunkban ezúttal a tutajra való kikötéssel, valamint a görög és török parti vizekkel foglalkozunk.
Tutajban kikötött hajók
A tutajra való kikötés azt jelenti, hogy a hajók hosszában állva egymás mellé kötnek. Zsúfolt kikötőben, amikor nincsen szabad kikötőhely, szükségmegoldás a tutajra állás, bár ez nem a legideálisabb módszer. Ennek ellenére egyes helyeken általánosan alkalmazzák. Például 2001-ben az America’s Cup Jubilee Weeken a dél-angliai Wight-szigeten, a versenyvitorlázás és az Amerika Kupa bölcsőjében, Cowesban annyi hajó zsúfolódott össze, hogy hosszú sorokban álltak a 6-7 vitorlásból álló tutajok a kikötők külső stégjein.
A kikötők azonban korlátozhatják a tutajban álló hajók számát, nehogy a túl sok vitorlás eltorlaszolja a hajózóutat. Ilyen esetekben először tájékozódjunk a limitről, másodszor kérjünk engedélyt attól a hajótól, amelyikre szándékunkban áll rákötni. A tutaj előnye, hogy ily módon helyet kapunk a kikötőben, viszont megnehezítjük az azon belül állók dolgát, amennyiben ők másnap korábban szeretnének elindulni.
Ha nem elég biztonságos a tutaj, horgonyt is dobhatunk (akár még hátul is). Ne feledjük, lehet, hogy nem mi vagyunk az utolsók a tutajban, még a mi hajónkra is ráköthet egy-két később érkező, ezért biztosítanunk kell annak lehetőségét, hogy ők is kiköthessenek.
Görög és török parti vizek
A tengerek jogállásáról a nemzetközi tengerjogi egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) rendelkezik. Az egyezmény 1982 óta többkötetnyi melléklettel egészült ki, amelyek a tengerszorosok és szigeteik közt érintkező felségvízzel rendelkező országok közötti egyedi egyezményeket tartalmazzák. Az UNCLOS az alábbi fogalmakat határozza meg:
A parti állam szuverenitása
Ez az adott ország szárazföldi területén és belvizein, valamint szigetcsoportból álló állam esetén a szigetek közötti vizeken túl kiterjed a parti tengerként megjelölt szomszédos tengersávra.
Alapvonalak (base line)
A normál alapvonal a part menti apályvonal. Olyan helyeken, ahol a partvonal mélyen tagolt és kanyargó, vagy a part közvetlen közelét szigetek szegélyezik, a parti tenger szélességének mérésére szolgáló alapvonal meghúzására a megfelelő pontokat összekötő egyenes alapvonalak módszere alkalmazható.
A parti tenger (territorial sea)
Az alapvonaltól a tenger felé eső, legfeljebb 12 tengeri mérföld széles sáv.
Beltenger (inland waters)
A parti tenger alapvonalának szárazföld felőli oldalán lévő vizek.
Zárt tenger (enclosed sea)
Azok a tengerrészek, amelyeket minden oldalról csak egy állam területe határol.
Öböl (bay)
A természetes bejárati pontjainak apályvonala közötti távolság nem haladja meg a 2×12 tmf = 24 tengeri mérföldet, a két apályvonal között záróvonal húzható meg.
Csatlakozó övezet (contiguous zone)
Az alapvonaltól számított 24 tengeri mérföld, ahol a parti állam vám-, pénzügyi, bevándorlási vagy egészségügyi ellenőrzést tarthat.
Tengerszoros (transit passage)
A nyílt tenger vagy a kizárólagos gazdasági övezet részei közötti nemzetközi hajózásra szolgáló terület.
Kizárólagos gazdasági övezet (exclusive economic zone, EEZ)
Az alapvonaltól számított 200 tmf szélességű sáv, ahol a parti állam gazdasági tevékenységet folytathat.
Kontinentális talapzat (continental shelf)
A parti tengerén túlnyúló tenger alatti területek tengerfenekét és altalaját foglalja magában, a szárazföldi területének teljes természetes meghosszabbításán a kontinentális perem külső széléig vagy a parti tenger szélességének mérésére szolgáló alapvonaltól számított 200 tengeri mérföld távolságig.
Nyílt tenger (high sea)
A kizárólagos gazdasági övezet külső határától kifelé eső minden víz, ahol egyetlen állam sem gyakorolhat szuverén jogokat. A nyílt tenger nyitva áll minden, akár parti, akár tengerpart nélküli állam számára, és mindegyiknek joga van arra, hogy hajói a nyílt tengeren lobogója alatt menjenek.
Horváth Csaba
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 152. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)
