Három éve kezdődött az az intenzív és érzelemgazdag kampány, ami most, három hónapnyi izgalmas versenyzéssel véget ért.
Vezető szerepet vállaltunk egy új hajóosztály születésében, és végtelenül büszkék vagyunk arra a munkára, amit a csapat tagjai végeztek. Az America’s Cup ugyanis nem szimpla sportesemény, hanem fokmérője a részt vevő nemzetek technológiai fejlettségének, kreativitásának és alapértékeinek, amiket mi büszkén képviseltünk.
Számtalan emlékezetes pillanatot éltünk át, kezdve az Aucklandbe költözés nehézségeitől a Prada Cup megnyerésén keresztül a döntőben való küzdelemig. A vereséget nehéz elfogadni, de ilyen a sport, ilyen a vitorlázás, és főleg ilyen az America’s Cup. Néha bizony brutális, de az eredményt el kell fogadni, és tanulni a hibákból. A Luna Rossa szerint ha az ember nem adja fel, nem is igazán veszített.
Győzelem a Prada Cupon:
[youtube v=”q1yjPZkVUkw”]
Boldogsággal tölt el bennünket a gondolat, hogy ilyen messzire jutottunk, és izgalommal, hogy még erősebben térjünk vissza. Reményeink szerint a Kupa szellemisége megmarad, és továbbra is minden idők legvágyottabb és legértékesebb sporttrófeája lesz.
Hálásak vagyunk szponzorainknak, támogatóinknak és sokmilliónyi rajongónknak, akik a világ másik felén is közel voltak hozzánk. Sikerünk az ő szenvedélyük és lelkesedésük eredménye is. Bebizonyítottuk, hogy méltó kihívók voltunk, fontos értékeket képviseltünk a szárazföldön és a vízen egyaránt.
Csapatként óriási köszönettel tartozunk Új-Zélandnak, Aucklandnek és a Mana Whenua-közösségnek, akik szívélyesen fogadtak bennünket, és lehetővé tették, hogy néhány hónapig egészséges, Covid-mentes környezetben éljünk.
Izgatottan várjuk, hogy a következő America’s Cupon újra versenyezhessünk az AC75-ösökkel.
„The dream isn’t over”
[youtube v=”Z9BGVjhCM3c”]
(forrás: lunarossachallenge.com, fotók: 1ocean.org; americascup.com; yachtracing.life)
