Visszavadítottak egy folyót a holland–belga határon

Az Ardennekben Meuse néven eredő, a Holland-síkságot Maastrichtnál elérő, onnan már Maasnak hívott folyó 45 kilométeres szakaszát alakították vissza a természetes állapotába.

A visszavadítást a folyó szabályozatlanná szabályozásával érte el az ezelőtt 30 éve indított holland–belga projekt. A Maas 45 kilométeres határszakaszát 550 millió eurós költséggel alakították át. A tervezés 1990-ben kezdődött, az utolsó simításokat pedig 2027-ben tervezik befejezni. De a természetközeli élőhelyen létrehozott park már tavaly is kétmillió látogatót vonzott, amiből közel egymilliárd eurós bevétele volt a régiónak.

A Maas 45 kilométeres szakaszát átalakító Grensmaas projekt az ökológiai haszon mellett jelentősen csökkentette az 1980-as, 90-es években a környéket több száz négyzetkilométeren vízzel borító árvizek kockázatát. A meder, a hullámtér és az ártér földmunkáiból jelentős bevételei származtak a homok- és kavicsbányászattal foglalkozó vállalkozásoknak, a megnövekedett biológiai sokféleség pedig fellendítette a régió mezőgazdaságát, amely mára átállt az ökológiai gazdálkodásra.

A projekt legfontosabb része a természet és a mezőgazdaság szétválasztása volt, a folyó vízgyűjtőjén elhelyezkedő gazdaságok felvásárlásával és természetes állapotba való visszaállításával. A gazdákat nemcsak a nagylelkű kárpótlás győzte meg, hanem az is, hogy az áradások jelentősen megnehezítették a folyóval szomszédos területek művelését. A mezőgazdasági munkahelyek megszűnése átmeneti nehézségnek bizonyult, de az idegenforgalmi és rekreációs infrastruktúra kiépülésével, a kerékpáros és vízi turizmus beindulásával nagyságrendnyivel több munkahely jött létre. Ráadásul az ingatlanok értéke több mint 10 százalékkal nőtt a két ország hasonló adottságú területeihez képest. A projekt indulási helyszíne, Nijmegen pedig 2018-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa címet.

A visszavadítást az elmúlt 250 év árvizeinek részletes elemzése is megelőzte, a vízálláshoz igazodva változó partvonalat, a hullám- és árteret is a rekordokhoz igazítva tervezték meg, figyelembe véve az elmúlt évszázadok kartográfiai dokumentumait. A mederszabályozó földmunkák mellett több tízezer kilométernyi kerítést távolítottak el, az ökoszisztéma fenntarthatósága miatt pedig tokhalat, hódokat és vidrákat telepítettek vissza. A ligeterdős flórát a ridegtartást kifejezetten jól viselő galloway szarvasmarhák és a hortobágyi Pentazugban élő Przewalskiakhoz hasonló, lengyel konyik kislovak tartják karban. A folyószakaszon az Északi-tenger felől vándorló olyan halak populációi is megjelentek, mint az atlanti lazac vagy a tengeri pisztráng – írta a qubit.hu.