Túl gyorsan hűl az Atlanti-óceán
Az Atlanti-óceán hőmérsékletének gyors és példátlan mértékű csökkenése világszerte foglalkoztatja a tudósokat.
Ezt a váratlan jelenséget az Atlanti- és a Csendes-óceánon egyidejűleg kialakuló La Niña-állapotok kísérik, ami az időjárási mintákra gyakorolt potenciálisan jelentős globális hatásokra utal. Az Atlanti-óceán lehűlése remélhetőleg nem a legrosszabb scenárió, vagyis az Atlanti Meridionális Áramlás (AMOC) leállásának vagy jelentős gyengülésének előjele.
A jelenlegi anomália megértéséhez fontos megvizsgálni az El Niño és La Niña jelenséget, amelyek alapvetően befolyásolja a globális időjárási dinamikát. Az El Niño, amelyet az átlagosnál melegebb tengerfelszíni hőmérséklet jellemez a Csendes-óceánban, általában csapadékosabb körülményeket hoz Amerika nyugati partvidékére. Ugyanez a jelenség szárazabb körülményeket visz Ausztráliába és Délkelet-Ázsiába. Ezzel szemben a La Niña a Csendes-óceán középső és keleti részén az átlagosnál alacsonyabb tengerfelszíni hőmérséklettel járó lehűlési fázist képviseli. Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában viszont fokozott csapadékhoz, az Egyesült Államok délnyugati részén pedig szárazabb körülményekhez vezet.
Ezek a jelenségek jellemzően nem egyidejűleg jelentkeznek a különböző óceáni régiókban. A jelenlegi megfigyelések azonban arra utalnak, hogy a La Niña-állapotok egyszerre jelentkeznek az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Ez az állapot egyedülálló és zavarba ejtő forgatókönyvet teremt az éghajlatkutatók számára.
Míg a Csendes-óceán La Niña-eseményeit jól dokumentálták és alaposan tanulmányozták, az Atlanti-óceán gyors lehűlése új kutatási kérdéseket vet fel. Hagyományosan az Atlanti-óceán tengerfelszíni hőmérséklete fokozatosabb változásokat mutat, amelyeket az évszakos változások és a hosszabb távú éghajlati változások okoznak. A jelenlegi gyors hőmérsékletcsökkenés jelentősen eltér a történelmi mintáktól, ami a mögöttes okok megfejtésére irányuló kutatásokat indított el.
Egyes tudósok azt gondolják, hogy a légköri cirkulációban bekövetkezett változások, amelyeket valószínűleg a csendes-óceáni La Niña befolyásol, hűvösebb légtömegeket hajtanak az Atlanti-óceán fölé. Azt valószínűsítik, hogy emiatt csökken a tengerfelszíni hőmérsékletet. Mások szerint az óceáni áramlatokban bekövetkezett változások, amelyek talán az Atlanti-óceán meridionális forduló áramlásához (AMOC) kapcsolódnak, hatékonyabban oszthatják el a hűvösebb vizeket.
A két óceánon egyidejűleg fennálló La Niña-állapotok messzemenő következményekkel járhatnak a globális időjárási mintákra nézve. Észak-Amerikában az északi régiókban hűvösebb és csapadékosabb, délen pedig szárazabb és melegebb időjárásra számíthatunk. Európában keményebb tél lehet az Atlanti-óceán felől beáramló hideg légtömegek miatt. Eközben a fokozott lehűlés súlyosbíthatja az aszályos körülményeket Afrika és Dél-Amerika egyes részein, ami jelentős hatással lehet a mezőgazdaságra és a vízkészletekre.
Az Atlanti-óceán lehűlése a tengeri ökoszisztémákkal kapcsolatos aggodalmakat is felvet. Számos tengeri faj rendkívül érzékeny a hőmérséklet-változásokra, és egy gyors változás megzavarhatja a szaporodási ciklusokat, a táplálék elérhetőségét. A globális felmelegedés által már most is veszélyeztetett korallzátonyokat a hirtelen hőmérsékletcsökkenés további stresszhatásként érheti, ami kifehéredéshez és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezethet – írta a planetz.hu.
