A Tahiti szó hallatán képzeletünk egyetlen paradicsomi szigetet jelenít meg a szemünk előtt. Francia Polinézia azonban 118 szigetből és atollból áll. Ezek a szigetek egy Európa nagyságú területen fekszenek a Csendes-óceán szívében, 6000 kilométerre a legközelebbi kontinenstől.
A fősziget, Tahiti nettó 22 óra repülés párizsi átszállással és technikai megállással Los Angelesben. Keletre indulva Tokió vagy Új-Zéland érintésével juthatunk még el Tahitire. Francia Polinéziának öt szigetcsoportja van, a legismertebbek a Társaság-szigetek: Tahiti, Moorea, Raiatea, Taha’a, Bora Bora, Huahine és Maupiti, a Tuamotu atollok: Rangiroa, Manihi, Fakarava, Tikehau, a Marquesas-, a Gambier- és az Ausztrál-szigetek. Az önállóan bevitorlázható térség kizárólag a Társaság-szigetek, Bora Bora környéke. A charterflották Raiatea szigetén állomásoznak. A polinéz szigetek között az Air Tahiti üzemeltet propelleres járatokat, amelyekre bérletet lehet váltani.
Az időeltolódás 12 óra, és a szervezetünknek viszont több nap szükséges az átállásra. Az év bármely szakában érkezhetünk Francia Polinéziába, mindig trópusi meleg fogad és az óceán is 24–28 fokos. A fő szélirány egész évben délkeleties. Július és augusztus a legszelesebb hónap, március-áprilisban 10–25 csomós kellemes szelünk volt. Decembertől februárig a csapadékosabb, elszórtan zivatarokkal, áprilistól októberig tart a száraz évszak és július-augusztusban a legenyhébb a hőség. Hurrikán nincs a térségben, de csak azért, mert itt nem annak hívják, hanem ciklonnak. A déli féltekén novembertől márciusig keletkezhetnek trópusi viharok, de ritkán érintik a szigetcsoportot. Az árapályszint változása elhanyagolható, 20-30 cm.
Francia Polinézia fő szigete Tahiti, a fővárosa Papeete. Jelentős felár ellenében itt is átvehető vagy visszaadható a bérhajó, de a Tahiti és Raiatea közötti one-way hajózást csak tapasztalt hajósok választhatják a szükséges éjszakai, nyílt vízi menet miatt. A Társaság-szigeteken túlra, a Tuamotu-atollokhoz helyi kapitánnyal juthatunk, bérhajóval önállóan nem engedik. Létezik egyhetes kabincharter, amikor kétfős kabinokat lehet foglalni helyi személyzettel üzemelő, teljes ellátást biztosító 60-80 láb közötti luxuskatamaránokon. A legtávolabbi Marquesas-szigetekhez 800 tengeri mérföldes út vezet, a szigeteket élelmiszerrel ellátó Aranui nevű teherhajóval vagy saját vitorlással juthatunk el a Panama-csatornán átkelve. A Galápagos-szigetektől 3000 mérföldes hajózást követően érkezhetünk meg a Csendes-óceán e páratlan szigetvilágába.
Az önálló hajóbérlések indulási kikötői Raiatea szigetén találhatók. A meglátogatható szigetek Raiateáról nyugatra Bora Bora, azon túl Maupiti, keletre pedig Huahine, közöttük 15–25 mérföld a távolság. Raiateától északra, azzal egy korallgyűrűn belül fekszik még Tahaa, Bora Bora irányában. Két hét elég ezekre a Raiatea – Taha’a – Bora Bora – Maupiti – Taha’a – Huahine – Raiatea útvonalon. Egy-egy nap az átkelés a szigetek között nappal, 1-1 hajóval a szigetek belső lagúnáiban és 1-1 a szigettúra a szárazföld felfedezésére.
Raiatea Tahitit követi méretben és népességét tekintve. Északi felén, a Marina Apooitiben állnak a Sunsail és a Tahiti Yacht Charter hajói. A Dream Yacht hajók indulási bázisa a Marina de Uturoa. A hajóátvételt követő térképészkedésre figyeljünk oda, hiszen ismertetik Francia Polinézia veszélyei. Az első kettő a tengerhez kötődik. A kúpcsiga: gyakran találkozhatunk vele, a mérge azonnali halált okoz, a homokból se szedjük fel. A kőhal: szúrásának 1 órán belül van ellenszere, a forró víz is semlegesítheti a mérgét. A harmadik leggyakoribb halálok, hogy a fejünkre esik egy kókuszdió. Pálmafákkal tele van a sziget, ne alattuk sétáljunk. Áttérve a hajózásra, a legfontosabb intelem: a navigálás a zátonysoron belül, a lagúnában 10-15 óra között ideális, mert a víz színe alapján kell hajózni. Sötétkék, zöldeskék, világoskék, barna – ezek a színek váltakoznak a vízmélység függvényében. A bójázás és a térkép segít, a GPS zátonyra vihet.
Amihez még hozzá kell szokni, hogy bár a laterális bóják Iala A bójázási rendszer szerintiek (mint Európában), a korallzátonyon belül a központi szigetet körben piros, a zátonyt körülötte zöld bójával jelölik, és a kettő közötti folyosó a hajózóút. A legsekélyebb részeknél a horgonyzást követően bocinkkal mehetünk tovább. Az öblökben homokos a tengerfenék, korallok tarkítják, vigyázzunk rájuk. A mélyebb vizű öblökbe bójákat telepítettek a hajósoknak, persze azok minősége nem szavatolt, horgonyőrséggel alhatunk rajtuk. A szigeteket övező lagúnákban a zátonysoron belül nincs hullámzás, a kijárataik az úgynevezett passzázsok, a víz mindegyikben kifelé áramlik. Ezek széleinél a hullámtörés miatt porzik a tenger, távolról vízpára fénylik felettük. Maupitinél 9 csomós áramlást is mértek már, ezért ennél a szigetnél csak délelőtt szabad a ki-és bemenettel próbálkoznunk, azt is 15 csomó alatti szélben, másfél méternél kisebb hullámmagasság esetén. Az áramlásokra a fürdésnél, sznorkelezésnél is figyelni kell, de uszonnyal úszva nem vészes. A passzázsokat laterális jelek határolják, a partról pedig fehér-piros sávozású feltakaró jelek jelzik az áthaladás kizárólag lehetséges és ideális irányszögét. A be- és kijárattól jobbra és balra óriáshullámok törnek meg, helyenként hullámlovaglásra is alkalmas. A bejáratnál nincs fehér hullámtaréj. A sziget gyűrűjét elhagyva óceáni hullámok hátán haladunk a következő szigetig, a variáció értéke 13 fok keletre, azaz a térképi és a mágneses észak közötti eltérés jelentős. Éjszaka tilos a hajózás a bérhajókkal, nappal viszont hegycsúcstól hegycsúcsig hajózva könnyű tájékozódni. Jöhet zivatar, amelyben az orrunkig sem látunk, de ez csak 5-10 percig tart az esős évszakban is.
Állítólag Raiatea volt az első, szamoák által lakott sziget Polinéziában. Tahaaval egy korallgyűrűn belül található, tőle délre fekszik. Kb. 30 mérföld körbehajózni, majdnem végig a korallgyűrűn belül maradva. A legfontosabb látnivalóit hajóval is elérjük. A Fa’aroa-öböl egész Polinézia egyetlen hajózható folyójához vezet be, 2 mérföld mélyen a hegyek közé. A folyón hagyományos tahiti csónakos kirándulásokat szerveznek, de a kajak, a SUP vagy a bocink kiváló a folyami hajózáshoz (átlag 40 cm mély vízben). Pár öböllel délebbre Opoánál állnak a Marae Taputapuatea, a legnagyobb raiateai ősi kultikus templom maradványai. A környező szigetek királyai régen itt gyűltek össze tárgyalásokra és szertartásokra. Állítólag mágikus erejű, és a sziget összes többi marae templomába beépítettek egy-egy innét származó követ. Amit csak kirándulással és sok gyaloglással érhetünk el, az a Temehani-hegység hegyláncainak különleges virága, a Tiaré Apetahi. Raiatea szigetén is van látogatható gyöngyfarm- és vaníliaültetvény, de a szomszédos Tahaan autentikusabb.
Tahaa szigete Raiateával azonos korallgyűrűn belül helyezkedik el, attól 2 mérföldre északra. A korallgyűrűjének két kijárata van, az egyiken Bora Bora, a másikon Huahine szigete érhető el, 20 mérföld távolságban. Tahaa körbe hajóval sem kevés, autóval 67 km. Kevés a turista, nyugalmas is az élet, az ötezer helyi lakos nagy része halászatból él. Tahaat vaníliaszigetnek is nevezik a fűszernövény-ültetvényei miatt, amelynek az illata átjárja a szigetet. Tahaa fjordszerű öbleiben bójákra köthetünk és partra szállhatunk egy vaníliaültetvényt meglátogatni, majd a két gyöngykagylófarmra is betérhetünk. A délkeleti felén bóján alhatunk, és ingyenes bemutatóval vár a szomszédos Champion gyöngyfarm.
Innen Bora Borára vezet utunk, 20 mérföld hajózással passzázstól passzázsig. Ez Polinézia Gyöngyszeme, a világ legszebb szigetének tartják. Korallgyűrűjének egyetlen bejárata a sziget szél alatti, nyugati oldalán kínálkozik. Laterális bóják és feltakaró jelek segítenek a behajózásban. Ezen a nyugati szigetoldalon a belső lagúna mély vizű, ezért is mélykék a színe. Horgonyzásra túl mély lenne, de telepített bójákon alhatunk a Bora Bora Yacht Club és a Maikai Yacht Club előtt. Impozáns hegy uralja a szigetet, és hajóval majdnem körbejárható a korallgyűrű határolta belső lagúnában. A türkizkék és tengerzöld sekély vizű lagúna, amiről Bora Bora híres, a sziget keleti felén található. Habár ez a sziget szél felőli oldala, a korallgyűrű itt széles szigetek sora trópusi növényzettel, amelyek mérséklik a szélerőt, a hullámzást pedig lefogják. A friss víz viszont beáramlik közöttük. A keleti lagúnában a vízmélység 6 mérföld hosszan 2-3 méteres, és nagy korallfejek között kell szlalomoznunk. A St.Regis Resort vízi bungalói előtt aludhatunk horgonyon, szemben vele reggelente mantákkal lehet úszni. A szárazföldi látnivalókhoz motort érdemes bérelni. Bora Bora csupán 32 km körben, kiváló minőségű aszfaltúton. Vaitape a fő település, szupermarketjében bevásárolhatunk. Néhány kilométerrel tovább elérünk a Bloody Mary étteremhez, amelynek a bejáratában két tábla van teleírva a hírességek nevével, akik előttünk jártak itt, hajóval is megközelíthető.
Maupiti Bora Borától 25 tengeri mérföld, a Társaság-szigetek legnyugatibb és legkisebb, bérhajóval elérhető tagja. Bora Bora kijáratától végig hátszélként ér a keleti passzátszél. Valójában ez egy szigetcsoport kör alakban elhelyezkedő földdarabokkal (motukkal), 1000 lakossal. Maupiti korallgyűrűjének egyetlen bejárata elég veszélyes, de ha átjutunk rajta, zöldeskék lagúnájával a földi paradicsom fogad. Tőkesúlyos hajóval biztonsággal egy szűk sáv járható a lagúnában, laterális bójákkal jelölt a hajózható út. A lagúna nagy részét bocinkkal, kajakkal, úszva vagy a vízben sétálva fedezhetjük fel. A korallok között lavírozva bárhol lehorgonyozhatunk a lagúnában, vagy bójára köthetünk Vaiae, az egyetlen település előtt. A 10 km kerületű szigetet körbebocizhatjuk. A víz színe-látványa csodás, ahogy egyre sekélyebb, és tele van élő korallokkal, trópusi halakkal, teknőssel és rájával, csigákkal és kagylóval.
Huahine a szél alatti szigetek legkeletibb tagja. A Paradicsomkert névvel illetett sziget Tahititól 97 mérföldre északnyugatra fekszik, és valójában két szigetből áll: Nui az északi 60 km körbe, a déli Iti 35, és ezeket egy híd köti össze. A korallgyűrűjének két fő bejárata a sziget északnyugati felén nyílik, Tahaa és Raiatea felől. A helyi 6000 fős lakosság nagyon vendégszerető, a fő település neve is Maeva, ami tahitiül a welcome. A passzázson át Fare városkához érkezünk, bójára köthetünk elé vagy 10 méteres vízben horgonyozhatunk. A belső lagúna itt is mély, a 25-35 métert is eléri, de több helyen csodás koralltelepek törekednek a vízfelszín felé. Van, amelyik kardinálisokkal bójázott és van, ami csak egy botocskával jelölt, a GPS nem mutatja. A lagúna két oldalán 0,5–2 méteres a vízmélység, és gyönyörű világoskék szín kíséri az utunkat, amíg a lagúna déli végéig hajózunk és vissza. Huahinénfőleg sárgadinnyét, vaníliát, kávét, kenyérfagyümölcsöt, mangót, papaját, banánt és virágokat termesztenek. A tengerparti országúton már pálmasor mellett robogunk. Huahine keleti felének korallzátonya egy összefüggő, hosszú sziget, amelyre hídon mehetünk át. Minden októberben innen indul a hagyományos csónakok versenye Bora Boráig, a Hawaiki Nui Va’a outrigger canoe race.
A Társaság-szigetek szél felőli, valóban szelesebb tagjai Tahiti és Moorea. Ezeket már nem érjük el a bérhajóval, szárazföldi turistaként látogathatjuk meg – a szállodai transzferünk a jellegzetes virágfüzérrel vár. Tahitiről repülővel 15 perc Moorea, Raiateáról 40. Moorea vadregényes, 800-1000 méter magas hegycsúcsain felhők ülnek. A sziget körül türkizkék lagúna terül el, nem véletlen, hogy itt forgatták a Lázadás a Bountyn című filmet. A szív alakú Moorea alig 9 mérföldre van Tahititől, de mintha egy teljesen más világba csöppennénk. Kis forgalom és rendezett környezet jellemzi a szigetet, kb. 60 km körbe. Két festői öble északról nyílik, Cook kapitányról nevezték el azt, amelyikben sosem járt és Opunohu-öbölnek, amelyikben háromszor is. Fantasztikus panorámában gyönyörködhetünk a Belvedere kilátópontról. A Cook-öbölből az Ananász-út valóban ananászültetvények mellett halad, de elég zötyögős. Az Opunohu-öbölből viszont kiváló minőségű szerpentin vezet az őserdőn keresztül, óriás fikuszfák és bambuszfák mellett. A keleti passzátszél itt 15–25 csomós, behullámozatja a Csendes-óceánt. A 250 km-rel nyugatabbra fekvő szél alatti szigeteknél, amelyeket bérvitorlással bejárhatunk, kisebb, csak 10–17 csomó közötti.
A Csendes-óceán királynőjeként is ismert Tahiti a legnagyobb területű és lélekszámú sziget. Polinéziai utazásunk itt kezdődik és végződik. Tahiti egy nyolcast formáz, két kör alakú szigetrészből áll: Tahiti Nuiból (Nagy Tahitiből) és Tahiti Itiből (Kis Tahitiből). A nagy körbeautózható, a kisebbik zsákutca, a végében a hullámszörfösök paradicsoma. A Nagy Tahiti legmagasabb hegycsúcsa 2241 méter. Tahiti felfedezése egy színpompás utazás: a sziget buja növényzettel borított hegyvonulatának zöldje éles kontrasztban áll a partvidék strandjainak homokjával, a környező türkizkék lagúnával és az óceán mélykékjével. Tahiti nyugati felét fehér korallhomok borítja, a szigetvég és a keleti partja vulkánikus fekete homokos. A keleti partvidék látnivalói a vízesések, 90-100 méter magasból zubog alá a víz az őserdei környezetben. Ugyanitt tengerparti érdekesség az úgynevezett sárkányszáj, a víz alatti üregekbe betörő hullámzás süvítését vagy egy sárkány sóhajtását hallani a sziklanyílásból. Tahiti északnyugati oldalán, Papeete nevű fővárosa alatt van a nemzetközi repülőtér, Fa’a’a. A fővárosnak is van jachtkikötője, illetve 10 km-rel délebbre, Tahiti korallgyűrűjének egyik kijáratával szemben fekszik a Marina Taina. Tovább délnek a tengerparti úton ősi templomok romjai és helyi strandok mentén utazunk.
(Cikkünk az Aqua Magazin 170. számában olvasható teljes terjedelmében. Keresse a kiemelt újságárusoknál és a benzinkutakon! És fizessen elő rá, hogy a jövőben se maradjon le exkluzív tartalmainkról!)
