Rufus, a különleges csapattag

A harminchatodik America’s Cupon győztes Emirates Team New Zealand stábjában volt egy egészen rendkívüli figura, aki mindig és mindenhol a versenyzőkkel tartott.

Rufus Henry az egyik csörlős, Finn Henry legfiatalabb öccse. Down-szindrómával él, és úgy jelentkezett be a csapathoz, hogy „itt vagyok, ugrásra készen, szóljatok, ha jöhetek”. Így is lett, az egyik kísérőhajóra osztották be, ahol elég hamar megkapta az első ledorongolását: „Curly, a főnököm azt mondta, ne bánjak finoman a gázkarral, úgyhogy tiszta erőből előre toltam, mire ő: »csak ennyit tudsz?«”. A verseny lezárultával Rufus úgy értékelt, hogy „mostanra az Emirates Team New Zealand a második családommá vált. Imádok ott dolgozni! Büszke vagyok a bátyámra, aki kiváló munkát végzett a hajón, a társaival együtt megmutatta a világnak, ki a főnök a háznál”.

Finn szerint „nincs még egy ember a világon, aki ilyen komoly támaszt jelentene. A srácok örültek neki, hogy köztünk van, befogadták”.

Rufus korábbi élete is példaértékű, fixen dolgozott heti egy napot a Kaikoura Food Companynál, illetve kettőt az Innovative Waste Kaikouránál, de a 2017-es földrengés után csak az előbbi maradt meg, és az akkor 20 éves fiatalember nehezen talált magának pluszmelót. Pedig „hiányzik a munka, hiányzik, hogy emberek között legyek, kapcsolatokat létesítsek, hozzájáruljak a közösség életéhez. Apukám dolgozik, anyukám is elfoglalt, én meg dolgozni akarok és pénzt keresni”.

Rufus, a kisvárosi srác:

(forrás: tvnz.co.nz, fotók: youtube.com; nytimes.com)