Nehéz indulás, viharos menet – OSTAR 2013

Az év elején – szponzor híján és csak öt nevezővel – még kérdéses volt, megrendezik-e egyáltalán a viadalt. A versenyigazgató lemondott.

Az eseményt a 2009-es OSTAR rendezői mentették meg, akik meggyőzték a Royal Western Yacht Club igazgatóságát, hogy igenis érdemes nekifutni a projektnek. Szerencsére Newport városa a verseny mellé állt, anyagi és természetbeni támogatásuk lehetővé tette a rendezést. Előzetesen huszonöten jelezték érdeklődésüket, végül huszonegyen neveztek be, de csak tizennyolcan tudtak elrajtolni:
– Charlie Storr a kvalifikációja teljesítése közben olyan viharba keveredett Szicília környékén, hogy visszalépett,
– Maarten Ruuschen néhány nappal a rajt előtt már féltávnál járt Hollandia és Plymouth között, amikor az irodájából hívták, hogy nem tudják nélkülözni,
– Kass Schmittnek a barátja, Rupert segített felkészíteni a hajót, ám a férfi megsérült, és félbe kellett hagyniuk a munkát, a Zest nem volt rajtra kész.

Május 27-én tehát tizennyolc hajó sorakozott fel az induláshoz, és mindjárt a rajtnál jöttek az izgalmak. Christian Chalandre (Olbia) és Andrea Mura (Vento di Sardegna) jobbcsapáson, repülve érkezett a rajthajó tatjához, csakhogy ott keresztbeállt Peter Crowther (Suomi Kudu). Chalandre szélbe tudta dobni az Olbia orrát, de Crowther és Mura összekoccantak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik hajó sem sérült meg komolyabban, mindketten el tudtak vitorlázni Newportba, a célba. Amikor a főrendező jelezte a rajtot, a HMS Somerset ágyúi hallgattak, majd 20 másodperc múlva kettőt dörrentek. A tüzértiszt hibás tüzeléssel magyarázta a helyzetet, mert senki sem haladt át idő előtt a vonalon, nem volt tehát szükség visszahívásra (általánosra pláne nem).

Rövid ideig úgy festett, hogy Asia Pajkowska megfeneklett a Jennycliffe-öbölben, de hamar kiderült, hogy csak a kormányrendszere mondta fel a szolgálatot, mert eltűnt belőle a hidraulikus folyadék. Visszavontatták Plymouthba, javítás után újra elrajtolt. James Taylor (Anarchy) kénytelen volt belátni, hogy nem sikerült rendesen felkészítenie a hajóját, indulás után nem sokkal inkább a biztonságra szavazott, és feladta a versenyt.

Három hajó rossz oldalról kerülte az Eddystone világítótornyot, de mindannyian javították a hibájukat. Keith Walton (Harmonii) nagyvitorlája elszakadt, visszafordult Plymouthba, ismét elrajtolt, de az új vitorla is elszakadt, Walton visszalépett. Jonathan Snodgrass (Lexia) árbóca a Lizard-foknál kettétört, ő külső segítség nélkül elvitorlázott Falmouthba, hetekkel később megint nekivágott a távnak, de akkor meg kitört rajta a tengeribetegség, ami miatt kiszállt a versenyből. Christian Chalandre a szélgenerátora hibája miatt volt kénytelen idő előtt hazatérni Franciaországba, a javítás azonban pár nap alatt megvolt, így ismét megindulhatott Newport felé, hogy teljesítse az átkelést.

Ellentétben a 2009-es regattával, a résztvevőknek ezúttal végig szembeszéllel kellett küzdeniük, ami nemritkán viharossá erősödött. Idővel az lett a fő kérdés, vajon Roger Langevin ötvenlábas trimaránja (Branec VI) vagy Andrea Mura ötvenlábas egytestűje (Vento di Sardegna) éri-e el hamarabb a célt. Langevin északabbra húzott, Mura inkább délnek, hogy elkerülje az Atlanti-óceán leginkább háborgó részeit. Ez bejött neki, 17 nap, 11 óra, 12 perces menetidővel megnyerte a 2013-as OSTAR-t, tizennyolc órát verve a trimaránra. A 74 éves (!) Nico Budel (sec.Hayai) lett a harmadik, 21 nap, 17 óra, 2 percével egy napot javított korábbi OSTAR-idején.

Az Eira osztályban sorra estek ki az indulók, csak Geoff Alcorn maradt talpon, ő viszont 58 nap alatt teljesítette a távot, kicsúszott az időkorlátból. Pajkowska célba ért (27 nap, 23 óra, 53 perc), ezzel ő lett az első lengyel nő, aki két OSTAR-t teljesített. Gipsy Moth kategóriában a verseny legkisebb hajója (Spirit) végig szoros versenyben volt Richard Lett-tel (Pathways to Children), végül 14 órával alulmaradt, viszont alig egy nappal csúszott ki a harminc láb alatti hajók rekordidejéből. A túravitorlások a Jester osztályban vívtak egymással, Peter Crowther harminc nap alatt futotta le a kilencedik (!) OSTAR-ját. A kategóriát Jonathan Green (Jeroboam) nyerte, aki Newportból hajózott el a rajtig, hogy aztán hibátlan, 23 nap, 7 óra, 16 perces versenyt fusson, amivel az IRC-összetettben is diadalmaskodott.

Az OSTAR története:

Így kezdődött: egyedül áthajózni az Atlanti-óceánt – 1960

Legenda születik – 1964

Viharok és tiltás – 1968

Többtestű hajók kora – 1972

A halál árnyékában – 1976

Amikor az amerikaiak kiszorították a franciákat – 1980

A franciák visszavágnak – 1984

A rekordok versenye – 1988

Melyik úton menjek? – OSTAR 1992

Észak nyer. Vagy nem – OSTAR 1996

Gigászok küzdelme – OSTAR 2000

Éljenek az amatőrök! – OSTAR 2005

Rekordok erős szélben – OSTAR 2009

Együtt a fedélzeten Andrea Murával:

(fotók és forrás: Royal Western Yacht Club of England)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!