Miért szeretjük a daysailereket?

Hogy mi az a daysailer? Ó, igazán mindenki ismeri, mert bár hol ilyen, hol olyan, és bámulatosan tudja változtatni az alakját, egyszerűen kezelhető, és bármikor ki lehet menni vele egy körre.

De van-e ideális? Esetleg olyan, ami minden körülmények között megfelel?

Hét méter alatt
Kis túlzással az ember a hátán le tudja vinni a vízpartra, aztán csak beszáll, és megy, ameddig kedve tartja. Amikor végzett, felkapja, hazacipeli. Ékes hazai példája a balatoni dingi, de a világban számtalan verzió létezik, a legkülönfélébb vitorlázatokkal (Sea Hen, Devon Yawl).

Soknak megvásárolható az építési dokumentációja, így az elszántabbak otthon megépíthetik maguknak. Ilyen a 15-ös túrajolle, amellyel itthon versenyeznek is, ám az osztályelőírás tartalmaz olyan megkötést, miszerint „a hajó kabinjának és munkaterének az osztály túrajellegét meg kell őriznie”. Idesorolható még a sokszor versenyzésre használt Kalóz és Flaar 18, illetve a Kielzugvogel, ami a Velencei-tavon nyert teret.

Hét méter fölött: modern klasszikusok
Korunk hajótervezési trendjeinek üdvözlendő hozadéka, hogy egyre szaporodnak az ilyen jellegű vízi járművek: a szemnek kellemes íves vonalak, az orr- és farrész elképesztő méretű túllógása, alacsony oldalmagasság, pengés tőkesúlyok, lapátnyi kormányok. Európában a rég bevált vonalakat radikális élekkel vagy más apró módosításokkal próbálták meg feldobni, amiben a Wally járt leginkább az élen.

Ebben a kategóriában etalon a mesés nevű (Biancaneve – Hófehérke) Wally Nano. Ám tisztában kell lenni azzal, hogy ezek a példányok megterhelik a pénztárcát, főleg, ha az építő nem fukarkodott olyan anyagokkal, mint a tík vagy a mahagóni. Ám nem csak jól néznek ki: a keskeny testek, a magasra nyúló árbócokon feszülő vitorlák és a már-már feleslegesen sok visszaállító nyomatékkal rendelkező tőkesúly kiváló teljesítményt hoznak ki belőlük, vagyis kimondott élmény a velük való vitorlázás.

Itthon leginkább talán a Scholtz 8.8 tartozik ebbe a kategóriába, míg külföldről a Saffier, az Eryd és az Essence jut eszünkbe először.

Hét méter fölött: hétvégi hajók
A hajózásban mindig is akadtak olyanok, akik nem elégedtek meg azzal, hogy építettek egy kis bárkát, amelyik gyorsan cikázik a vízen, mivel még aludni is akartak benne. Az aranykor az 1970-es években jött el, amikor számtalan új típus jelent meg az akár utánfutóval is könnyedén vontatható modellek között.

Természetesen nem húzható egyértelmű határvonal az egyes kategóriák közé, hiszen egy időben a J24-es is megfelelt a legénységeknek, hogy a hétvégi regattákon hálóhelyként is szolgáljon. Sőt, ha kicsit jobban belegondolunk, a meglehetősen keskeny Dragonban ugyanúgy volt eredetileg két ágy.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 148. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)