Megrendítő vallomás egy háromszoros olimpikontól

Paige Railey kétszer nyert Pánamerikai Játékokat, ehhez képest az olimpián még éremig sem jutott soha. Tokió után összetört, de fel akar állni – újra.

A női egyszemélyes dingiben (ILCA 6) versenyző Railey a 2012-es, 2016-os és 2020-as játékokon képviselte az Egyesült Államokat, 8., 10. és 37. helyezést érve el. Most 34 éves, rendszeresen küzd sérülésekkel és betegségekkel, olimpiai álmai végleg szertefoszlani látszanak. Ám a 2022-es West Marine US Open Sailing Series versenyen, amelyet február 4–6. között rendeztek a floridai Clearwaterben, új perspektívába került számára a sporthoz való hozzáállása. Talán a hazai pálya hangulata tette:

„Több mint hat hónap telt el azóta, hogy összepakoltam a hajómat, és hátat fordítottam a vitorlázásnak (más is volt vele így – a szerk.). Annyira összetörtem a tokiói eredményemtől, hogy semmilyen, sporttal kapcsolatos tevékenységhez sem volt kedvem. Az utolsó versenynapon még megígértem magamnak, hogy nem leszek az, aki soha többé nem vitorlázik, aki fájdalommal és csalódással tekint a sportágára, amiért nem sikerült elérnie egy álmát.

Az elmúlt hétvége a legkevésbé szólt az eredményekről, sokkal inkább arról, hogy újra átjárjon a szeretetet, amit mindig is éreztem a vitorlázás iránt. A második napi versenyzés meggyötört, de végre elkezdtem feldolgozni, mi történt a testemmel, az eredményeimmel és az álmaimmal az elmúlt olimpiai ciklusban. Elárulom, hogy hihetetlenül fáj a folyamat.

Az évek során többször láttam már ilyet, amikor a meg nem valósult álmok annyira megtörik az embereket, hogy azok soha többé nem térnek vissza ahhoz, amit valaha a legjobban szerettek. Őszinte leszek, közel voltam ahhoz, hogy mindez velem is megtörténjen, de ez a hétvége elrángatott a szakadék széléről.

Muszáj emlékeztetnem magamat és a hozzám hasonló cipőben járókat, hogy már jóval azelőtt szerettük a sportágunkat, mielőtt nekivágtunk volna a világ meghódításának. Ezért különösen fontos, hogy amikor összetörve és bizonytalansággal telve térünk haza, emlékezzünk arra, miért is kezdtük el annak idején! Sokan kérdezik tőle, mik a terveim a jövőre nézvést. Mindig is otthon éreztem magam a vízen, szeretem a vitorlázást. Nyolcéves korom óta ezt csinálom, számomra ez nem csak egy sport. A vitorlázás a részem, hatott a jellemfejlődésemre és a fizikai valómra. Egyike azoknak a gyönyörű sportoknak, amelyeket egész életedben űzhetsz. Időbe telik, de vissza fogok térni.”

(forrás: sailingscuttlebutt.com, fotók: sailingworld.com, harken.com)