Megfejtik a Bounty titkát?

2016. augusztus 23.
Címkék : Bountyfelfedezéshadihajó

Mutiny_HMS_BountyHajtincsek rejthetik a Bounty angol hadihajó zendülőinek egyik utolsó titkát, amelynek megfejtésében a legkiválóbb brit törvényszéki genetikusok nyújtanak segítséget.

A Bounty legénységének egy része Fletcher Christian első tiszt vezetésével 1789. április 28-án lázadt fel William Bligh kapitány ellen, akit 18 hű matrózával, némi vízzel és élelemmel csónakba raktak és sorsukra hagytak a Csendes-óceánon. A lázadók visszatértek Tahitira, ahol előtte állomásoztak, többen közülük azonban Christian vezetésével tovább mentek a Pitcairn-szigetre. Tudták, hogy Anglia expedíciót fog indítani az elfogásukra, de úgy vélték, a távoli szigeten nem találják meg őket. Mind a mai napig élnek ott leszármazottaik.

William_Bligh_-_Project_Gutenberg_eText_15411

William Bligh kapitány

2013-ban a kaliforniai Pitcairn Study Center hozzájutott egy fémdobozhoz, benne tíz hajtinccsel, valamint egy zsebkendőhöz, amely állítólag az egyik zendülő, William McCoy lányáé volt. A tíz copfocskából a feltételezések szerint hét tartozott a lázadókhoz, három pedig polinéziai nőkhöz, akik 1789 szeptemberében Tahitiról a Pitcairn-szigetre indultak a felkelőkkel. A tincseket egy brit gyűjtő özvegye ajándékozta a kaliforniai intézménynek.

Mutiny_on_the_Bounty

A copfok eredetét mindeddig nem sikerült bizonyítani, a londoni King’s College kutatói azonban a legmodernebb DNS-vizsgálatok révén azt remélik, kiderülhet végre, hogy valóban a lázadóké voltak-e. „Amennyiben a vizsgálatok bizonyítják, hogy igen, az lesz a zendülők létezésének egyetlen kézzel fogható bizonyítéka. A szigeteken mindössze egyikük, John Adams sírja ismert, a többi nyolc hajós maradványainak hollétéről csak spekulálhatunk” – nyilatkozta Herbert Ford, az intézet igazgatója.

bounty3illus

A King’s College kutatói számára nehézséget jelenthet, hogy a hajszálakban nincs nukleáris DNS, az csak a haj gyökerében található. Tartalmaznak viszont mitokondriális DNS-t, de az csak női ágon öröklődik. „Először is látnunk kell, hogy ki tudunk-e nyerni elegendő mennyiségű mitokondriális DNS-t. A tincsek a feltételezések szerint több mint kétszáz évesek, nem tudjuk, milyen környezeti hatásoknak voltak kitéve” – mondta Denise Syndercombe-Court, a kutatók egyike. Nehezebb feladat lesz olyan DNS-mintát találni, amellyel a tincsek összevethetők. Ehhez azonosítani kell a lázadók anyai felmenőit – anyjukat, nagyanyjukat, ha más nincs, a nővérüket –, majd ezen a női ágon kell leszármazottat találni.

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!