Először találtak bizonyítékot régészek arra, hogy az ókori Egyiptomban a fáraók számára épített rituális célú naphajóknak fém alkatrészeik is voltak.
A kutatók a gízai Nagy Piramis (más néven Kheopsz piramis) melletti ásatásokon találták meg egy fából épült naphajó egy darabját, amelyhez egykor kör és u alakú fémdarabok kapcsolódtak.
A naphajók olyan rituális szállítóeszközök voltak, amelyeket a fáraók temetési szertartásaihoz használtak, és az uralkodó sírja mellett temették el őket. Az archeológusok úgy vélik, a naphajó szolgálhatott arra, hogy a fáraó lelkét az égbe vigye, egy másik nézet szerint a túlvilágon való utazásához készíthették őket.
A fém alkatrészek Hufu fáraó második naphajójának egy darabjához, egy nyolc méter hosszú, 40 centi széles, négy centi vastag fadarabhoz tartoztak. Az u alakú fémek Josimura Szakudzsi japán egyiptológus szerint evezőtartók voltak, amelyeket azért szereltek fel, hogy a faevezők ne súrlódjanak a fa hajótesthez.
A Nagy Piramis közelében folytatott ásatásokon eddig hét naphajót tártak fel a régészek. Hufu hajóit két különálló gödörben fedezték fel 1954-ben a Nagy Piramis keleti és déli oldalán.
