A Balaton sok dolgot rejthet a vízfelszín alatt, ám az egyik legizgalmasabb és a kalandorok fantáziáját a leginkább megmozgató mindent bizonnyal a Losta, amely évszázadokkal ezelőtt a magyar tenger egyik szigete volt.
Hogy ez a sziget pontosan hol is helyezkedett el, azt nem tudni, bár a hollétéről több elmélet is született. Az biztos, hogy mivel a tó mérete és vízszintje is folyamatosan változott az évszázadok során, az iszap több különös dolgot is rejthet. Például a kutatások során kiderült, hogy nemcsak római, hanem bronzkori és Árpád-kori leletek is vannak a Balatonban, főként korábbi út- és épületmaradványok.
Amit lehet tudni Losta szigetéről, az az, hogy egy halászfalu volt rajta, és Tihanytól nyugatra helyezkedett el. Először egy 1211-es dokumentumban tettnek említést róla, de ebből nem derült ki sem a pontos mérete sem az elhelyezkede.
Ami biztos, hogy a létezését több középkori térkép is bizonyítja, és ezek többsége az Aszófői-öbölbe rajzolja. A már említett 1211-es feljegyzés szerint a szigeten a Lustah nevű falu közössége élt, akik vélhetően halászattal foglalkoztak. Mivel a feltárások során a térségben római kori maradványokat fedeztek fel, ezekből a kutató arra következtettek, hogy egy fürdő is volt a településen.
Visszahőkölő tatárok
A következő említés 1237-ből származik, amikor is a tatárok támadásától tartva egy duzzasztógátat építettek, ami a vízszintet öt méterrel megemelte, és sikeresen távol tartotta az ellenséget. Bár a támadást sikerült megúszni, a kis falu a víz alá került, majd amikor a vízszint megint visszatért az eredeti magasságába, észrevették, hogy a szigeten lévő épületek hatalmas károkat szenvedtek. A gyors helyreállításnak köszönhetően a települést sikerült visszaállítani az eredeti formájába a települést, így az ottani halászok még évszázadokig nyugodtan élhettek a nagyjából 300 méternyi szigetükön.
Jöttek a törökök
Mindaddig, amíg nem jött egy újabb ellenség, ezúttal a törökök, még a mohácsi csata előtt. És mivel a tatárok ellen bevált a duzzasztásos taktika, úgy döntöttek, hogy ez a törökökkel szemben is működni fog, így ezzel igyekeztek megvédeni a tihanyi apátságot és a szigligeti várat. A duzzasztást ismét siker koronázta, hiszen megállította a törököket, csakhogy ez Losta végzetét okozta. A vizet ugyanis csak az 1700-as években engedték vissza, és ez a csaknem két évszázad túl hosszú idő volt a víz alatt. Amikor lebontották a gátat, és a sziget újra látható lett, a halászok már nem tudtak visszaköltözni otthonukba. A régi falu kőalapjainak a nagy részét elhordta a víz, a maradékot pedig a környéken élők használták fel. Ekkor úgy döntöttek, hogy a szinte üres sziget sorsát a Balatonra bízták, és Losta el is tűnt a felszínről.
Kutatói szemmel
Dr. Bendefy László, a műszaki tudományok kandidátusa 1970-ben egy új szemléletet vetett fel. Úgy vélte, hogy a Losta birtok az 1211-es oklevél szerint a tó partját elhagyva „délnek fordul”, eléri a Losta nevű falut, ami a déli parton van, és felfut a Király hegye nevű halomra. Ha pedig ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy Losta Zamárdi mellett található. Ez egy egyedi térképpel is szemléltette, ahol Lostát egy névtelen szigetként ábrázolták. Bár az elmélete újszerű volt, a búvárok ezt cáfolták, és az ötletét elvetették.
Szabó Géza búvárrégész 1996-ban Örvényesnél végzett kutatása közben római kornál korábbi eszközöket talált az iszapréteg alatt. Ebből arra következtetett, hogy az elveszett Losta sziget 8-900 méterre található Aszófő partjától. Csíki Sándor hasonló véleményen van, ő a 2002-ben végzett kutatásai idején római romokat talált, amik szerinte az ókori lusthai fürdő maradványai lehetnek.
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 171. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le értékes tartalmainkról!)
