Közel a történelmi mélypont, és komoly veszélyeket rejt a Duna alacsony vízállása

A Duna magyarországi szakasza jelentős részén már csak néhány 10 centiméterrel tartózkodik a valaha mért legalacsonyabb érték felett.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vízjelző Szolgálatának adatai szerint a Duna mindegyik főbb hazai mérési ponton kevesebb mint egy méterrel, de helyenként – például a Dunakanyarban, Pakson vagy Mohácsnál – már fél méterrel sem haladja meg a történelmi mélypontot. A Tisza hazai szakaszának több hazai pontján hasonló a helyzet. A közelgő csapadékos idő pedig nem segít: csak a stagnáláshoz vezet és ideig-óráig megfékezi a süllyedés sebességét. Az elmúlt 500 év legsúlyosabb európai aszálya miatt a szakértők már potenciálisan katasztrofális kimenetelű európai vízválságról beszélnek, ezt pedig profin kell kezelni. Hiába volt az idei nyarunk csapadékosabb, az ősz eddig kifejezetten száraz és meleg, ezért a folyókon esetlegesen érkező többletvíz az alsóbb szakaszokon gyorsan eltűnik.

Egyre gyakrabban kell számítani arra Európában, hogy az aszályos körülmények télen is fennmaradnak: ez olyan nagy európai folyók vízgyűjtő területeit is érinti, mint a Duna vagy a Rajna, amelyek hasonló okokból az Alpok gleccsereiből is egyre kevesebb utánpótlást kapnak. Az európai folyókon egyre többször megfigyelhető extrém alacsony vízállások kialakulása összefügghet az éghajlat változásával.

A Meteorológiai Világszervezet is erre figyelmeztet: jelentésük szerint az emberi tevékenység, valamint a klímaváltozás egyre ingadozóbbá teszi a víz globális körforgását. Bár a csapadék mennyisége nem feltétlen csökken az adott területeken, az özönvízszerűen lezúduló esők vize gyorsan folyik le, ez árvizekhez vezethet és nem biztosítja a magasabb folyóvízállásokat.

A szélsőségesen alacsony vízállások több gazdasági szegmensben okoznak gondokat, köztük az energiatermelésben és -ellátásban, de a folyami teherszállítást, az ivóvízellátást, az agráriumot és a turizmust is kedvezőtlenül érinti. Magyarországon több olyan fontos erőmű működik, melyek hűtésében a folyóvíznek szerepe van: a Gönyűi, a Kelenföldi, a Csepel II, a Dunamenti, valamint a Paksi Atomerőmű veszi a Dunából a hűtővizet. Az erőművek hűtését úgy tervezték, hogy az az addig mért legalacsonyabb vízállásnál kisebb vízállás esetén is megoldott legyen.

Azonban a Paksi Atomerőműben a hűtésre szánt vizet az erőműhöz szállító csatornába csak addig jut be a víz, amíg a Duna paksi vízszintje nem süllyed az eddig mért legalacsonyabb érték alá körülbelül 1 méterrel. Ha ez megtörténne, árvízvédelmi szivattyúkkal akkor is el tudnák látni ugyan a blokkok biztonsági hűtéséhez szükséges 10 köbméter/másodperces igényt, de ez csak a nem üzemelő blokkok számára lenne elegendő – vagyis ebben az esetben le kellene állítani a teljes erőművet a biztonság érdekében. Ezzel a hazai áramtermelés mintegy 40 százaléka kiesne a rendszerből, ami rövid távon is rendkívüli helyzetet eredményezne.

fotók: berek.hu, portfolio.hu

forrás: portfolio.hu