Karibi hangulat  a Balaton partján: banán, datolya, citrusok

Szerelemből indult, ma már kereskedés is a siófoki pálma- és banánkert, amelyet Magyar Bálint hozott létre egy kiliti ház udvarán.

Miközben az olvassuk, hogyan száradnak ki a tavaink, hogyan mennek tönkre a gazdák, hogyan szűnik meg a kukoricatermesztés hazánkban, e hírek között ezt találhatjuk: beérett a banán egy siófoki kertészetben. Egy üde augusztusi reggelen felkerekedünk, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, igaz-e a szóbeszéd.

Az autó hőmérője már reggel kilenckor 34 fokot mutat, mégsem kapcsoljuk be a légkondit, leeresztett ablakokkal, benzintakarékos sebességgel hajtunk a Balaton fővárosáig. Amikor valamivel nyitás után leparkolunk a Kilitihez tartozó csendes kis utcában, a pálma- és banánkertben már több látogató bolyong. Többségük szemmel láthatóan visszatérő vendég, aki közvetlen modorban cseveg a házigazdával gondozási tippekről, eredményes rügyfakadásról és beérett gyümölcsökről.

Magyar Bálint barnára sülten, atlétában fogad, mintha a Vakáción a Mézga család egyik egzotikus tájon játszódó epizódjából lépne ki, félrehajtva egy hatalmas banánlevelet. Nem mindennapi karakter. A különleges növények és állatok gyerekkora óta foglalkoztatják, magára szedett minden információt róluk, amit odahaza, a szocialista panelenteriőrben kipányvázott datolyapálma alatt magára szedhetett a Kádár-kor alkonyán. Akkor még csak kicsiben űzte mindazt, amit később nagyban: édesvízi halakat és orchideákat nevelt. Tudományos szintű érdeklődésének kielégítésében bizony jócskán magára volt utalva, hiába ment dísznövénykertészeti középiskolába, ott csak tiszafáról és tujáról tanulhatott, a kanári datolyapálma csupán érintőlegesen, szobanövényként szerepelt a tananyagban.

Csendben, autodidakta módon gyűjtögette hát az információkat és a trópusi növényeket az évek alatt, a nyilvánosság mégsem kerülte el. Jöttek hozzá fotózni az egy perc alatt kinyíló holdvirágot, és vidáman pózolt a fekete-fehér újságban egyáltalán nem érvényesülő afrikai tulipánfa skarlátvörös virágai alatt, amelyek Kelet-Európában nála nyíltak először. Közben az állatok iránti rajongása sem hagyott alább.
A 90-es évek végén, amikor még nem volt az országban tropicarium, ő Siófokon már cápák között úszkált egy bemutatómedencében, amit saját házában állított fel.

A szépen induló karriert egy klasszikusan magyar közjáték törte derékba. A családi építkezésen a kivitelező lelépett a pénzzel, így elúszott a medence és vele együtt az álom is, hogy a látogatók bátorságát is próbára tevő cápa show-t hozzon létre.

A mediterranizálódó Magyarországon egyszerre meglátta a piaci rést, ezért kezdett trópusi növényekkel kereskedni? – faggatjuk. Bár Magyar Bálint elismeri, rém jó üzlet, amibe belevágott, kiderül, ez korántsem volt 14-16 évvel ezelőtt tudatos döntés a részéről. Akkortájt érkezett hozzá az első kék banán, amit annyian megkívántak a környezetében, hogy kénytelen volt nekik is beszerezni. – Elsírtam magam, amikor befutott az első szállítmány, amely előtte hetekig az oroszoknál állt, ahol februárban a radiátoron is jégcsap nő, így rommá fagyva, összefeketedve kaptam meg a növényt. Egy plöttyedt, fekete kupac volt az egész. Akitől vettem, azzal vigasztalt: ne aggódjak, ez a legjobb fagytűrésű finom banánfajta, csak faragjam meg, elmagyarázza, hogyan. Megfaragtam és láss csodát, egy hónap múlva tényleg kihajtott – emlékszik vissza arra az ominózus első banánra. Nem banánfára, mert a banán fűféle, magyarázza, miközben a ház elé sétálunk, hogy megmutassa, hová fejlődött az az első, szétfagyott tő.

(A cikk folytatása elolvasható ide kattintva, fotó: valaszonline.hu – Bielik István)