A napokban elkészült a Balaton-parti beruházások hatósági engedélyezéséhez alapdokumentumnak számtó új balatoni nádminősítési térkép, amely várhatóan ősztől válik hatályossá, év végéig pedig megszületik az első balatoni nádgazdálkodási terv.
Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője az MTI-nek elmondta, az új térkép hatályba lépéséig a 2012-es nádminősítési térkép alapján adják ki a hatóságok a kikötő, partvédőmű, strand és egyéb, nádast érintő beruházásokhoz, illetve nádvágásokhoz az engedélyeket.
Az első-, másod-, és harmadosztályú nádasok védelem alatt állnak, nem vághatók ki, míg a negyed- és ötödosztályú nádasok kivágása a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság bevonásával végzett egyedi vizsgálat után engedélyezhető.
A vízügyi szakember kiemelte, a mintegy 600 négyzetkilométernyi Balaton 235 kilométeres partvonalán 12 négyzetkilométernyi nádterület található, amelynek jelentősége sokszorosan meghaladja területi arányát.
A nádgazdálkodás kidolgozása azért is szükségessé vált, mert a balatoni nádasok ma már nem tudnak maguktól megújulni, mivel a szabályozottá vált vízszint miatt nincs olyan jelentős vízszintingadozás és hullámtevékenység, ami a bomló szerves anyagot, törmeléket ki tudná öblíteni a nádasok belsejéből. Emiatt rothadás jellemezheti, ami számos élőlény pusztulását okozhatja, a bűzös iszap keletkezése mellett.
Kevesen tudják, hogy a balatoni tájképhez szervesen hozzátartozó nádasok élő tömegének nagyobb része nem a nádszálakban, hanem a tófenék alatti gyökértörzsekben, az úgynevezett rizómákban van. Ősszel a nádhajtások elszáradnak, értékes anyagaikat leadják a gyökereknek, és a téli elsárgult nádszálak szinte tiszta cellulózból állnak. Félreértés ezért az, hogy a téli nádaratással növényi tápanyagot lehet kivonni a tóból, és ezáltal mérsékelni lehet az eutrofizációt.
