Jól sikerült a Süllőfesztivál

Fantasztikus környezet, szikrázó napsütés, sétahajók, kézművesek és ínycsiklandó falatok fogadták Szigligeten a 10. Süllőfesztivál látogatóit. Ahogy a szabadtéri rendezvények életében már lenni szokott, az időjárás alapvetően határozza meg a hangulatot, a látogatók számát. Az idén az égiek kegyeikbe fogadták a kirándulókat, hiszen a hétközi eső szinte teljesen felszáradt és a vidámságnak adta át a helyét Szigligeten.

A Szigligeti Süllőfesztivált tíz éve, 2006 őszén rendezték meg először hagyományteremtő szándékkal a Szigligeti Turisztikai Egyesület szervezésében. Nem titkolt céljuk volt, hogy lehetőséget teremtsenek a helyi vállalkozóknak a szezon meghosszabbításával. Ehhez létrehoztak egy színvonalas programokkal dúsított hétvégi kalandot, ahol a helyi vendéglátósok halspecialitásaikat, a boros gazdák pedig kiváló boraikat kínálják.

Évek óta visszatérő vendégként tapasztalom, az ötlet jó, a kivitelezés remek, és egyre nagyobb látogatói létszámot sikerült megnyernie a szervezőknek. Örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak a parkolók forgalomirányítása kezd megoldódni, de a mosdóhelyiségek felügyelete és folyamatos utántöltése is napirenden volt a háttérszemélyzetnél. A férfilátogatók persze elsődlegesen a pocakuknak kedveskedtek, volt itt hal és hurka, sör, bor és pálinka, no meg persze nasihegyek. A bátrak fagyit is nyalhattak, és vasárnap akadt olyan is, aki a Balatont is kipróbálta.

A hölgyek sem unatkoztak, nagyon sok kézművesportéka állt rendelkezésükre. Aki akart, talált illatosat vagy finomat, de lehetett meleg holmikat és patentos ékszereket is válogatni. Talán itt volt a legnagyobb tolongás, hiszen egy-egy medálból csak az ott bemutatott példány létezett. Aki csemetét is hozott magával, felülhetett vele a kisvonatra, a Bahart-sétahajóra is jegyet válthatott, a bátrabbak pedig a nemrég felújított kilátóba is ellátogathattak. Itt egy bökkenő volt csak, a nem helyi őrző-védő személyzet által iránymutatásként megadott turistaút bizony messze nem ott volt, ahová ők jeleztek, de ez legyen a hétvége legnagyobb gondja. Legfeljebb néhány család a közeli privát szőlőkön át barangolva jutott el a magaslatokba.

A szervezők tájékoztatása szerint szombat este az örökifjú Szikora Robi is fellépett, persze vele volt az R-Go együttes is, illetve a kora szürkületre való tekintettel már 20 órakor tűzijáték követte Robit. Vasárnap az alaposan beöltözött Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekart hallhatta a közönség, amelyet csini néptáncosok követtek minden korosztályból, Tördemic Néptáncegyüttes néven. Amíg a süllőket falatoztuk, a hévízi Happy Dixieland Band zenélt, igazán pazar hangulatot varázsolva a napsütéses Balaton-partra.

Aki jól akarta érezni magát, megtehette, és ehhez nem is kellett nagy áldozatot hoznia. Ha süllőt evett, némi borocskát is ivott hozzá, és eltöltött pár csodás pillanatot a vízparton, máris révbe ért.

Nagy R. Attila