Így csinálunk betonteknőt a Balatonból

Önmagában nem lenne baj az örvényesi nádkoronasétánnyal. Ahogy talán azzal sem, hogy az új csónakkikötőhöz 20-30 méteres szélességben öblöt kotortak, és kivágták a parti füzest. A két közvetlenül egymás mellett megvalósuló beruházás hatása azonban összeadódhat.

A köznyelvben nádkoronasétánynak keresztelt fejlesztés készült Örvényesen, és épülőben van egy új csónakkikötő is. Emellett van egy egyelőre csupán papíron létező wellnessgyógyászati ingatlanfejlesztés és parcellázás is, ami fontos ökológiai folyosót fenyeget a Balaton egyik utolsó természetes partszakaszán.

A tanösvénytől pluszbevételt és a település kifeszített költségvetésének javulását reméli a polgármester, a horgászegyesület pedig azt mondja, a kikötőt pont azért helyezik át a védett nádasból a partra, hogy teret kapjon az itt Natura 2000-es védettséget élvező nád. A helyben érdekelt nyaralótulajdonosok környezettudatosabb felét azonban nem nyugtatja meg mindez, bár a nádkoronasétánnyal már többé-kevésbé megbékéltek.

A helyszínen azonban látszik, mi a baja az egésszel a természetes környezetért aggódóknak: a kivágott megritkított parti füzes eredetileg zsombékos-mocsaras területét termőfölddel töltötték fel, és fűmaggal szórták be. Így jártak el a félméteres kilátó környékével is – amiről pedig az elvileg az itthon védett gyomnövényfajra, a mocsári csorbókára illetve a nádasra kellene rálátni. Az egyelőre nem egyértelmű, hogy a feltöltés és a füvesítés után hol tudja kibontani nyáron apró, aranysárga, fogas csúcsú virágait a őszirózsafélék családjába tartozó, jellemzően mocsaras területen élő itthon védett gyomnövényfaj – talán a kilátótól 4-5 méterrel távolabb, ahol nem töltötték fel és füvesítették be a partot, illetve hogy miféle nádasra lehet majd rálátni? Az elképzelt látvány a csónakkikötő építése miatt most meglehetősen viseltes képet mutat, és bizony kétséges, hogy vissza tud-e nőni a nád.

Az Örvényes előtti tómederben álló nádast ugyanis – ahogy a balatoni nádasokat általában, és végső soron a megszokott balatoni nyaralásokat – jóval komolyabb veszélyek is fenyegetik. Ez például Paloznakon öltött látványos formát az utóbbi időben, ahol kiterjedt területen pusztul a nádas – figyelmeztet Padisák Judit, a Pannon Egyetem limnológus professzora, az MTA hidrobiológus tagja.

A rizóma útján terebélyesedő nád ugyanis önmagát klónját növeli, és nem örök életű: idővel elöregszik, satnyulni kezd, és elpusztul, és ha nem tud magról megújulni, akkor el is tűnhet. A nád magjai csak alacsonyabb vízszintnél képesek meggyökerezni és belenőni a szárazra került elpusztult nádfoltokba. Ezért írtuk három éve, amikor rendkívül alacsony volt a Velencei-tó vízállása, hogy talán nem is olyan rossz, hogy alig volt benne víz.

Ez azonban kevésbé jellemző most a Balatonra, amelynek a vízszintjét tartósan, mesterségesen magasan tartják, ráadásul több más kedvezőtlen, szintén emberi hatás társul mellé. A Paloznakon pusztuló nád esetében tavaly készült szakértői véleményben például a következőket azonosították a Balaton és a Kis-Balaton növényzetét kutató biológusok, Pomogyi Piroska és Szeglet Péter: a stégek, bejárók, nyiladékok és feltöltések mentén könnyebben behatol a hullámzás, ami erodálja a nádat; elmaradtak a nádaratások (Paloznak környékén 16 éve nem volt ilyen), pedig fontos szerepet játszanak a növény megújulásában: az elöregedett avas nád eltávolításával, fényhez jutnak az új hajtások, ha viszont nincs levágva, akkor a viharok és szél által elfektetett avas nád elzárja előlük a fényt; és még egy emberi tényező is drasztikus hatást fejtett ki a fentiek miatt eleve rossz állapotban lévő nádasra: a tóba benyúló hegyláb spicchez egy kikötőt építettek, amelynek mólója 300 méterre lóg be a tómederbe, megváltoztatva az áramlási viszonyokat. A szakértők jelezték, hogy ennek nyomán szélárnyékban feliszapolódás történik, szélirányban pedig fokozódik a nád erodálódása. A feliszapolódás helyszínén viszont nem jut lehetőséghez a nád, mivel először a gyékényesek fejlődnek, a magas vízszint miatt, illetve a hullámzás átöblítő hatása híján aztán várhatóan elmocsarasodik ez a terület.

Nádasok híján pedig búcsút mondhatunk a gondtalan fürdésnek is a Balatonban. Padisák Judit szerint a tóra jelenleg a szervesanyag-termelési túlsúly jellemző, vagyis a fitoplankton és a hínárok szerves anyagot állítanak elő a vízben. Ugyanakkor csökken a nádasok területe, amelyek ezt le tudnák bontani, valamint szinte nyomokban sincs nádmentes, természetes part, ahol a hullámok a lebontásban szintén fontos szerepet játszó turzásokat tudnának építeni hozzájárulván ezzel a víz tisztulásához. Vagyis a megtermelt szerves anyag foszfortartalmának egy része a tóban marad.

Emellett a mezőgazdasági termelés nyomán és a településekről befolyó csapadékvíz miatt még mindig jelentős mennyiségű foszfor kerül be a tóba. Az anyag így, ásványos formában a fenékre süllyed. Ha nyáron csodás strandidőnk van – azaz hosszan tartó, szélcsendes időszak –, akkor a hullámzás a mesterségesen magasan tartott vízszint miatt az üledéket nem tudja felkeverni, ez viszont egyenes út ahhoz, hogy a mélyebb vízrétegekben és az üledékben anaerob (oxigénhiányos) folyamatok induljanak el, az ásványi formában kötött foszfor felszabaduljon, és kialakuljon egy a 2019-eshez hasonló algavirágzás, ellehetetlenítve a fürdőzést, bedöntve a tó fő turisztikai szezonját – írta a hvg.hu.