Hiába a gátak, Velence menthetetlen?

A velencei árvízvédelmi gátrendszer nem lesz elegendő ahhoz, hogy megvédje a várost a folyamatos süllyedéstől és a tengerszint-emelkedéstől.

Az olasz Országos Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV) szakértői az árapályszint emelkedésére vonatkozóan az elmúlt húsz évben gyűjtött adatok elemzése alapján készítették el tanulmányukat, amely szerint Velence egy része 2150-re víz alá kerül.

A Velencei-lagúnában az árapály szintje évente körülbelül fél centiméterrel emelkedik, és ezt az elmúlt másfél évtized talajsüllyedésre vonatkozó műholdas adataival összevetve a tudósok megállapították, hogy hiába a zsiliprendszer, 2150-re a város egyes területeit tartósan elönti a víz. A Szent Márk tér egyes részei például 70 centiméterrel lesznek a víz alatt. A város nyugati oldala is az elsők között esik áldozatul a tengernek, ezt a területet egyébként 2019 és 2023 között 58 alkalommal öntötte el a víz.

Marco Anzidei, az INGV kutatója szerint a tengerszint emelkedése – különösen, ha helyenként felgyorsul a süllyedés miatt – egyre súlyosabb és szélesebb körű part menti erózióhoz, a partok visszahúzódásához és áradásokhoz vezet, aminek jelentős környezeti és társadalmi-gazdasági hatása lesz.

Velence évtizedek óta küzd az egyre gyakoribbá váló árvizekkel. A várost és szigeteit körülvevő, 550 négyzetkilométeres, sekély, zárt öbölben egy ideje árvízvédelmi gátrendszer működik. A Velencei-lagúna bejáratainál kiépített MOSE zsiliprendszer teljes mértékben 2025-re készül el. Dagálykor a kapuk felemelkednek, és megakadályozzák, hogy a víz a városba áramoljon. Ez azonban csak rövid távú megoldásnak tekinthető.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2021-es jelentése 2100-ra a globális felmelegedés legoptimistább forgatókönyve szerint 28-55 centiméteres, a legpesszimistább forgatókönyv szerint 63-101 centiméteres átlagos regionális tengerszint-emelkedést jósol. Emiatt a velencei mobilgátakat olyan gyakran kellene felhúzni, hogy a kikötői ipar összeomlana, és a lagúna – amelyet az árapályok jelenleg „átmosnak” –, bűzös mocsárrá változna át.

A Padovai Egyetem környezetvédelmi tudósokból álló csoportja ezért inkább a lagúnában található sós mocsarak fokozott védelmét javasolja. Ezek a mocsarak rendkívül nagy jelentőségűek az árvízvédelem szempontjából, mivel pufferként védik a várost a dagályoktól, és emellett erőteljes szén-dioxid-elnyelők – írta a turizmus.com.