Mihez kezdjen egy az 1900-as évek elején élt francia halász – vagy az özvegye – a leharcolt bárkával, ami már alkalmatlan a mindennapi munkára?
Száz évvel ezelőtt az észak-franciaországi Équihen-Plage-ban aktív közösség élt, amelynek tagjai halászatból tartották el magukat. Az életszínvonaluk nem volt túl magas, ezért rendre előfordult, hogy a kiszolgált hajók háztetőként születtek újjá: miután a „tető” kapott plusz egy réteg kátrányt, hogy kellően vízálló legyen, ráemelték a már álló falra, majd ajtót és ablakokat vágtak rá.
Az eredmény egy apró – rendszerint egy szobából álló – beltér, amely meglehetősen szűk, és állómagasság sincs benne minden részen, viszont a költségei is elhanyagolhatók.
Sajnos a második világháborúban a halászhajóházak jelentős része elpusztult, de emlékük és kultúrájuk fennmaradt. Az 1990-es évekre újra megnőtt az érdeklődés az ilyen építmények iránt, így mára a város jó részén újra hajók sorakoznak, otthont adva körülbelül háromezer embernek, valamint turistalátványosságot biztosítva a környéknek.
És szállást a turistának – merthogy a házak egy része bérelhető – írta a soundingsonline.com.
