A Balaton mellett hosszú ideig a Velencei-tó volt az egyik legkedveltebb hazai nyári úti cél: Budapestről könnyen elérhető, családbarát és megfizethető fürdőhelynek számított, ahol generációk tanultak meg úszni, ettek lángost a parton, és töltötték a vakáció legszebb napjait.
A klímaváltozás, a tartós aszály és az elmaradt környezetvédelmi intézkedések egyre látványosabban alakítják át a tavat, és ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor könnyen lehet, hogy hamarosan csak egy teljesen kiszáradt meder vagy mocsaras vidék marad belőle. Az élettel teli Velencei-tó pedig csak az emlékeinkben és régi fotókon élhet tovább.
Az agárdi vízmérce július 20-án mindössze 38 centimétert mutatott, ami minden korábban rögzített értéknél alacsonyabb, és ez jól mutatja, milyen súlyossá vált a helyzet: közel 1 méternyi víztömeg hiányzik a tóból.
A korábbi negatív rekordot 2022 szeptemberében mérték, amikor 53 centiméterre süllyedt a vízállás. Ezt a határt közel egy hónapja lépte át a tó: június 20-án már csak 52-t mértek, majd alig négy hét alatt további 12 centiméterrel csökkent a vízszint. Mindez ráadásul a nyári párolgási időszak közepén történik, amikor tartós és jelentős csapadék nélkül őszig további apadásra lehet számítani.
A Velencei-tó különösen érzékeny az időjárás és az éghajlat változásaira. Az átlagos mélysége mindössze körülbelül másfél méter, a vízgyűjtő területe pedig viszonylag kicsi. Nincs olyan nagy folyója vagy állandó, bőséges természetes vízforrása, amely száraz időszakokban folyamatosan pótolhatná az elveszített vizet. A tó vízháztartása ezért nagyrészt attól függ, mennyi csapadék hullik közvetlenül a felszínére és a környező vízgyűjtőre, illetve mennyi víz párolog el belőle.
[youtube v=”V3caxS24gWc”]
Az elmúlt időszakban ez az egyensúly egyre kedvezőtlenebbül alakult. Az egymást követő csapadékszegény hónapok és aszályos időszakok miatt a tó nem tudott megfelelően feltöltődni, miközben a forró nyarak, a hosszú hőhullámok és a magas vízhőmérséklet fokozták a párolgást. Mivel sekély tóról van szó, a vize gyorsan felmelegszik, így a tartós hőség hatása jóval hamarabb és látványosabban jelentkezik, mint egy mélyebb tó esetében.
A problémát tovább növeli, hogy a vízpótlást szolgáló Pátkai- és Zámolyi-víztározóból sem lehet korlátlanul vizet engedni a tóba. A tározók maguk is a környékre hulló csapadéktól függnek, ezért hosszabb száraz időszakokban ott sincs feltétlenül elegendő, megfelelő minőségű víz a tó feltöltéséhez. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy valahonnan csak át kellene vezetni a hiányzó vízmennyiséget: az egész térség vízháztartása deficites. A probléma azonban nem írható pusztán a klímaváltozás számlájára, a környezetvédelmi politika gyakorlatilag csak üres ígéretekből állt az elmúlt években, így semmilyen lépés nem történt a tó megmentésére.
Teljesen kiszáradhat a Velencei-tó? A válasz ijesztően hangzik, de igen – ráadásul erre már volt is példa. A tó legutóbb 1863 és 1866 között száradt ki teljesen az elhúzódó aszály következtében. Egyes beszámolók szerint a víz nélküli meder annyira kiszáradt, hogy még közlekedni és katonai gyakorlatokat tartani is lehetett rajta. A csapadékosabb időjárás visszatérésével azonban a tó később ismét feltöltődött.
A Velencei-tó ugyanis úgynevezett sztyepptó, vagyis sekély, vízszintje természetes körülmények között is jelentősen ingadozik, szélsőségesen száraz időszakokban pedig részben vagy akár teljesen kiszáradhat. Egyes összesítések szerint hosszú története során többször is előfordult hasonló állapot, bár az erre vonatkozó régebbi adatok és becslések nem minden esetben egyformán pontosak.
A történelmi előzmény ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a jelenlegi helyzet miatt ne kellene aggódnunk. A forróbb nyarak, a fokozott párolgás és a hosszabb aszályos időszakok miatt gyakoribbá és tartósabbá válhat a szélsőséges vízhiány. Ami korábban évszázadonként egyszer bekövetkező természeti állapot volt, az a jövőben sűrűbben visszatérő válsággá válhat – írta az evamagazin.hu.
