Egy verseny tanulságai

Július 4-én rajtolt el a sebtében kitalált és összehozott Vendée-Arctique-Les Sables D’Olonne szólóvitorlás regatta, mely a koronavírus járvány miatt törölt eseményeket próbálta meg pótolni, a Vendé Globe-ra való felkészülés jegyében.

Július 14-én, esti háromnegyed kilences befutásával Jérémie Beyou (Charal) nyert, 10 nap, 5 óra, 14 perc és 8 másodperc alatt teljesítve a 2807 tengeri mérföldes távot. Második lett Charlie Dalin (APIVIA), harmadik Thomas Ruyant (LinkedOut). Húsz indulóból tizenheten fejezték be a versenyt, az utolsó érvényes célba érő Miranda Merron (Campagne de France) 11 nap, 21 óra, 38 perc, 47 másodperces idővel.

Annyiban bejött a papírforma, hogy a szakértők leginkább ezt a triót jósolták a dobogóra, és abban is mindenki egyetértett, hogy hármójuk végső sorrendje megtippelhetetlen. Emiatt senki sem lepődött meg a végig szoros versenyen, amit Beyou csak az utolsó szakaszon tudott megnyerni.

Akkor ugyanis olyan szögön kellett vitorlázni a szélhez képest, amiben a Charal nagyon erős, el is tudott lépni kissé az üldöző Ruyant-tól. Ebben jelentős szerepet játszottak a korábban vitorlázott órák, amikből épp Beyou-nak volt a legtöbb. Ám az is láthatóvá vált, hogy az APIVIA könnyebben volt kezelhető, mint közvetlen ellenfelei, míg a LinkedOut bizonyos tartományokban kiugróan magas sebességre képes – azzal együtt, hogy vitorlái kisebbek, mint a többiekéi.

Nagy kérdés azonban a hajók élhetősége hosszú távon, ugyanis az új generációs példányokon, illetve azokon a régi darabokon, amiket a korábbiaknál nagyobb szárnyakkal szereltek fel, pokoli körülmények uralkodnak nagy sebességnél. Vannak olyan időszakok, amikor lényegében nem lehet mozogni a fedélzeten, ami egy ilyen rövid versenynél talán nem akkora probléma, de a Föld megkerülése közben gondot jelenthet.

Most gyors egymásutánban jöttek az időjárás változásai, lehetett pihenni, pozíciót váltani, de a Vendée Globe-on előfordulhat, hogy napokat tölt valaki ugyanabban az időjárási rendszerben, egy irányba megy, vitorlacsere nélkül. Még az is előfordulhat, hogy a szkippereknek néha le kell lassítaniuk a pihenéshez. Ám ez nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik: a foil svertek immár nem húzhatók be a hajótestbe (kivéve Armel Triponé), vagyis nehéz megzabolázni a száguldást. Amikor azonban sikerül (vagy rossz egy beállítás), hirtelen három csomónyi sebesség is eltűnhet, ami hosszú távon már kritikussá válhat.

A Vendée-Arctique-Les Sables D’Olonne megmutatta azt is, hogy az új IMOCA60-asoknak már nincs gyenge pontja, az eddig rossz hatékonyságú cirkálás is a múlt. Van viszont drasztikus különbség az egyes generációk között: 16 csomós szélben egy friss terv 28-30 csomót tud, egy korábbi – de már foil-os – darab 23-26-ot, míg egy 2007-es, foil nélküli „mindössze” 17-19-et. Nem szabad tehát leírni olyan szkippereket, mint Sam Davies, Kevin Escoffier, Boris Herrmann vagy Isabelle Joschke, hiszen az ő hajóik már bizonyították megbízhatóságukat korábbi versenyeken is.

Bármennyire tekinthető jól alapnak ez a verseny arra, hogy jóslásokba bocsátkozzunk a Vendée Globe győztesét illetően, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy néhányan hiányoznak a képből: Alex Thomson (Hugo Boss) és Nicolas Troussel (Corum L’Epargne) nem indult, Armel Tripon (L’Occitane en Provence) pedig hamar kiállni kényszerült. Utóbbi azért érdekes, mert úgy tűnik, a hajó kevésbé brutálisan viselkedik, mint más új IMOCA60-asok, és megfelelő körülmények (20 csomós szél, 65 fokról) között gyorsabb, mint bármelyik ellenfele.

A Vendée Globe november 8-án rajtol, Les Sables D’Olonne-ból, legutóbb Armel Le Cléac’h nyerte meg. Előzetes sajtótájékoztató szeptember 17-én, 10:30-kor, a párizsi Palais Brongniart-ban.

Japán-francia nyelvlecke Kojiro Shiraishi-tól, futam közben:

fotók: imoca.org