Évezredek óta a legalacsonyabb a Bering-tenger felszínén lebegő jégmező kiterjedése a 2018-as és a 2019-es teleken. A műholdas adatok megmutatják, miként változott a tengeri jég az elmúlt négy évtizedben az Északi-sarkvidék és az Északi-Csendes-óceán között.
A Science Advances című folyóiratban publikált tanulmány szerint az üledékben megrekedt különböző oxigénmolekulák elemzése révén a szakemberek képet kaptak azokról a légköri és óceáni viszonyokról, amelyek mintegy 5500 éven át alakították az esőzéseket és a tengeri jég kiterjedését a régióban.
Az Északi-sarkvidék elmúlt évtizedekben tapasztalt gyors melegedése miatt folyamatosan csökken a tengeri jég kiterjedése a régióban. Az idén az északi-sarkvidéki jégmezők nyári kiterjedésének eddigi legalacsonyabb júliusi értékét mérték.
A tengeri jég minden évben újraképződik a téli hónapokban, ám a mostani tanulmány szerint a Bering-tengeren a hideg évszakok maximális jégkiterjedése is csökkenhet. A jég eltűnése már most hatással van az Északi-sarkvidék vadvilágára, valamint a megélhetésüket a vadászatra alapozó őslakos közösségekre.
A zsugorodó tengeri jégmezők a melegedést is fokozzák a régióban, mivel a jégtáblák helyén megjelenő sötét víz elnyeli a napsugárzást, ahelyett, hogy visszaverné azt a légkörbe. A tanulmányt vezető Miriam Jones, az amerikai földtani intézet (USGS) geológusa szerint nem csupán a melegedő hőmérséklet, hanem az óceáni és légköri áramlatok megváltozása is szerepet játszik a tengeri jégkiterjedés változásában – írta az MTI.
