Kiemelkedő vitorlásversenyzői sikerei mellett sportdiplomáciai téren is szép eredményekkel büszkélkedhet. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet vezető anatómusa az Aqua Magazinnak adott exkluzív interjúban azt is elárulta, miért lenne Ellopott olimpia a címe az athéni ötkarikás indulásról tervezett írásának.
Aqua: Amikor pályáztál a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségébe, a bemutatkozó anyagodban azt írtad, hogy 1994-ben kezdtél el vitorlázni a Balatonfüredi Sport Clubban. Hogyan kerültél oda?
Cserép Csaba: Balatonfüreden az általános iskolában vitorlázásból tartottak külön órát. Az öcsém, Csongor ezen keresztül elment egy nyári táborba, ahová elkísértem. Ő egyébként előbb kezdett versenyezni, de mivel én is mindig ott voltam, megkérdezték, nem akarok-e beülni egy hajóba. Olyan jól sikerült az indulás, hogy 1996-ban Cadetben a serdülők között megnyertem az országos bajnokságot kormányosként.
Aqua: A Cadet után melyik osztály következett?
Cs. Cs.: A 420-as, amelyben Varjas Sándor Szuszu volt a kormányosom. Ez azért is jelentett fontos váltást, mert manschaft lettem, mindig is tetszett kint lógni a víz felett. Ekkor jöttek az első nemzetközi versenyek, és bár egy elég lehasznált hajóval mentünk, a ranglistát toronymagasan nyertük, csak épp az ob-n nem jött ki a lépés, ott második és harmadik helyet szereztünk. Mostani szemmel elmondható, hogy a pszichés felkészítésünk hagyott kívánnivalót maga után…
Aqua: Utána 470-esben is együtt mentetek?
Cs. Cs.: Igen, az elején ott is Szuszu volt a kormányosom, majd megkeresett Rauschenberger Miki, és összeültünk. Akkoriban úgy nézett ki a mezőny, hogy a válogatottak, Czégaiék, Sallaiék és Weöres Mártiék, akik komoly nemzetközi programot csináltak, elvitték a dobogót, utána jöttünk mi a negyedik helyen. Aztán amikor 2002-ben felvettek a Semmelweis Egyetemre, senki sem tudta nekem elmondani, hogy ez miként egyeztethető össze az élsporttal, így lemondtam a válogatottságot és a 2003-as év ki is maradt. Majd 2004-ben felkért Czégai Peti, hogy menjek el vele Zadarba az utolsó olimpiai kvalifikációs világbajnokságra. Ebből aztán majdnem nem lett semmi, mert Horvátországban volt egy balesetünk, a szakadó esőben lecsúsztunk az autópályáról, de csodával határos módon semmi nagy baj nem történt. Így az összes kunánkat bedobtunk az első templom perselyébe…
Aqua: A zadari vb-n rajtatok kívül a Goszleth Marcell, Szörényi Ádám és a Sallai Gábor, Olosz Dávid kettős is küzdött az olimpiai indulásért. Hogy emlékszel a kvóta megszerzésére?
Cs. Cs.: A világbajnokágon az utolsó előtti napon már mi álltunk a legjobban a magyarok közül, megvolt a kvóta. Az utolsó nap rendkívül idegőrlő volt, állandó halasztották a futamot, az edzőnk, Kelemen Tamás vagy tizenöt kávét megivott. Nagy élmény volt számomra, hogy Olosz Dávid, aki jó barátom, bár akkor ellenfelek voltunk, folyamatosan nyugtatott és bíztatott. Végül nem rendeztek futamot, mehettünk Athénba.
Aqua: Viszont nem sok idő jutott a felkészülésre.
Cs. Cs.: Ez így van, ráadásul én súly alatt voltam, elmentem a sportkórházba, ahol segítettek pár kiló izmot felszedni. Reggelenként 12-15 kilométert futottam súlyokkal a lábamon, kezemen, emellett rengeteget tanultam Czégai Petitől és Kelótól, akinek zseniális észrevételei voltak. Az olimpia előtt Patraszban volt az utolsó edzőtábor, ahol már vízre szállt szinte az egész olimpiai mezőny, és a gyakorló futamokon rendre az első öt vagy az első tíz között értünk be. Nagyon jól mentünk, mosolyogva jöttünk haza, ám akkor beütött a krach…
Aqua: Mi történt?
Cs. Cs.: Kelo kapott egy telefont, hogy nem jöhet velünk az olimpiára, edző nélkül kell mennünk. Csak találgattuk, hogy mi történt, elszámolták az edzői kvótákat vagy másnak kellett a hely, nem tudni, de ez az akkori MVSZ felelőssége volt. Egy edző feladata a vitorlázásban nem csak a felkészítés, a futamok előtt kimegy a vízre, megnézi a szelet, az áramlást, rengeteg információt ad át, plusz egy kicsit pszichológus is. Kelo ezt mind tudta, tulajdonképpen háromszemélyes csapat voltunk.
Aqua: Ez az eset mennyire nyomta rá a bélyegét az olimpiai szereplésre?
Cs. Cs.: Az előfutamon elsőnek jöttünk el, az első bójánál harmadiknak fordultunk és 15-ön belül értünk célba. Azt mondtuk, lesz ez jobb is, erre a második futamon csak három hajót tudtunk megelőzni. Találgattuk, min kell javítani, de onnantól jött a totál szétesés, és végül a 27. helyen zártunk. Nem azt mondom, hogy ha ott van Kelo, akkor biztosan az első 12-ben vagyunk, de tíz hajót biztosan megvertünk volna. Nagyon régóta tervezem, hogy ezt egyszer részletesen megírom, és annak az Ellopott olimpia lesz a címe. Azért is dolgozom az MVSZ elnökségében, hogy ilyen a jövőben senkivel nem forduljon elő.
Aqua: Az olimpia után már nem folytattad 470-esben?
Cs. Cs.: Megtapasztaltam a 470-es topmezőnyt, ebben az osztályban ehhez képest minden visszalépés lett volna, így váltani kellett. Emellett régi álmom volt, hogy öcsémmel együtt versenyezzünk, és a 49-esben ez végre megvalósult. A legszívesebben ezekre az évekre emlékszem, fél szavakból értettük egymást, nyertünk ob-t és sok érmet. Főleg itthon versenyeztünk, de például győztünk az osztrák bajnokságon is. Szerintem egyébként Csongi jobb vitorlázó, mint én, nagyon jó megérzései vannak. A 49-es mellett indultam sok Kékszalagon, versenyeztem rohanógépekkel és 18 lábas szkiffben is.
Aqua: A vitorlázás mellett befejezted az egyetemet, és jelenleg a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet egy kutatócsoportjának vezető anatómusa és mikroszkópos szakértője vagy. A laikus számára elmondanád, hogy ez mit jelent?
Cs. Cs.: Úgy tudnám megfogalmazni, hogy az agyszövetet vizsgáljuk a legmodernebb technikával, többek között lézer- és elektronmikroszkópokkal. A cél, megismerni, hogy épül fel az agy szerkezete, a működése, melyik feladatért melyik terület felelős. Emellett hallgatókat is képzek.
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 171. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le értékes tartalmainkról!)