Cittel Lajos, a reneszánsz ember

2017. július 18.
Címkék : Cittel LajosLillafüredNemere II.Sirocco

Mindhárom 75-ös cirkáló felújítása része az életének, a Nemere II., a Sirocco és a Lillafüred is a keze nyomán született újjá. A Nemere 1944 nyarán került vízre a Balatonfüredi Hajógyárban, így stílszerűen itt beszélgettünk a neves hajóépítővel.

– Nemere II., Sirocco, Lillafüred. Kinek az ötlete volt a felújítás?
– Izsák Szabolcs olimpikon, Kékszalag-győztes vitorlázó barátom kezdte el a Sirocco felújítását. Sajnos a halálával a folyamat megakadt, és a folytatásra engem kértek fel. A forrást az új tulajdonos, a Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egylet biztosította, majd 2004. május 20-ra készült el a bárka, amelyet azóta is van szerencsém kormányozni és üzemeltetni.


A Nemere II. felújítása is izgalmas kaland, hiszen Láng Róbert 40. szülinapi ajándékához köthető a történet. Ajándékba kapta a vitorlázás élményét, amely azonnal mély nyomokat hagyott a sikeres vállalkozóban. Sikerült meggyőzni őt, hogy a többszörös Kékszalag-győztes, rekorderhajó az igazi választás, és végül a Magyar Vitorlás Szövetség 1988-as pályázatán nyerte el a tulajdonjogot, majd a hajó a Navalia műhelybe került Dobó Pálhoz, az én gondnokságommal. A teste lakkozott mahagóni palánkozással készült, tíkfa fedélzettel és modern felszereléssel. Az ünnepélyes vízre tétel 2000-ben volt, a változatosság kedvéért egy nyílt Kékszalag, Fehérszalag előtt.

– A Lillafürednek mi a sztorija?
– Először korábbi tulajdonosa, Horváth Ernő keresett meg, hogy eladná a flottáját, és kerítsek rá én is vevőt. Így került a képbe Csőregh Zoltán. A Mesterházy Ernő-féle financiális háttérrel indult el a hajó felújítása, elég extra kívánalmakkal. Az elvárás az volt, hogy belülről ne úgy nézzen ki, mint egy angliai könyvtár, inkább hasonlítson egy korszerű repülőgép belsejéhez. Legyen könnyű, világos, modern anyagokkal és persze elektromos motorral felszerelt, ám Ernő kiesésével a projekt megtorpant.
Az új lendületet az SCD Balaton Holding megjelenés jelentette, Jászai Gellért jóvoltából friss vér érkezett a rendszerbe. Elektromos csörlőket szereztünk be, bár bevallom, a hajó elkészülte még nem indokolta. Majd az SCD is kiesett, ennek köszönhetően egy év szünet következett a felújítási munkálatokban.
A megoldást végül Gál András Levente akkori MVSZ-elnök közbelépése hozta el. Kapcsolatrendszere révén sikerült komolyabb forrásokat a cél érdekében mobilizálni, ennek eredményeként a négyéves huzavona után befejeződhetett a harmadik 75-ös cirkáló felújítása.

– Hogy megy az üzlet? Magyarországon meg lehet élni egy klasszikus hajóépítőnek?
– Ebből a szakmából itthon szinten tartó életet lehet élni, meggazdagodni nem lehet. De nekem nem is ez volt a célom, amikor a mostani műhelyemet megvettem. Nekem ez a misszióm, én egy reneszánsz ember vagyok, nekem a hajó fából van.


Mivel természetes anyaggal, a fával dolgozunk, sok esetben a munkánk nehezen tervezhető. Felújítások esetén szinte minden alkalommal óradíjra tudunk csak szerződni, mert a munka során újabb és újabb kihívásokkal találja szembe magát az ember. Márpedig mi egy „fadarabot” hetekig el tudunk „simogatni” annak érdekében, hogy az úgy nézzen ki, ahogy ki kell néznie egy lakkozott klasszikus fa hajótestnek.

(A Cittel Lajossal készült interjút elolvashatja az Aqua magazin legújabb számában.)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!