Bicskát a fedélzetre

Előre is elnézést kérek, nem bolondultam meg. Csak a közelmúltban olyan élményt éltem meg személyesen, ami csak megerősít abban, hogy minden rendes vitorlázónak van kése a fedélzeten. Jó pár éve mutatta meg nekem Hercsel Erik, J 24-es osztálykapitány a hajóját. A típus is tetszett, de volt valami érdekesség a kormány mellett a korláton.

Egy műanyag tok, melynek nem nagyon láttam értelmét – akkor. Ám Erik készségesen elmesélte, hogy ez bizony egy késnek a helye, mely minden alkalommal, amikor a vízre száll a csapat, velük tart. Nem akármilyen penge, egy eleve kinyitott kés – tehát nem valami bugyli bicska – mely a J24-es felszerelésének az alap tartozéka. És valóban,  később volt lehetőségem közelebbről is megismerkedni a flottával, és szinte mindenki hordott kést a kormány melletti korlátra rögzítve.

Az idei szezonban is tettem késügyi felfedezést, most azonban Extreme 40 katamaránon. Az talán már ismert tény, hogy immáron hazánkba is lakik kettő ebből a roppant masszív építményből, amivel anno az Extreme Sailing sorozatban versenyeztek nemzetközi elismerésnek örvendő vitorlázók. Nos, ezeken a hajókon is felfedezhetőek a kések és a tokok. Bizony megesik, hogy több van a háló alatt, mint fent, azaz eleve felkészültek a verseny közbeni borulás eshetőségére. Ha pedig már fejtetőn áll a bárka, akár a versenyző életét is megmentheti egy jó helyre elrejtett penge.

Mi magunk is valljuk ezt a nézetet, ezért a Black Jack minden tagja nem csak mentőmellényben vitorlázva ügyel a testi épségére, de a mellénye zsebében kést is hord magával. Pont ezek a gondolatok futották át rajtam, amikor egy nemzetközi edzőtáborban csapattársamat sérülés érte. A dolog pikantériája, hogy tapasztalt vitorlázóval esett meg a malőr, egy alapvetően gyermekeknek szánt utánpótlás nevelő hajóban. Na jó, azt azért még hozzá tehetjük, hogy laza 25 csomós szélben vitorláztunk, amikor is barátunkat levetette a paripa. Nem egy puhány lélek ő, megpróbálkozott vissza keveredni a fedélzetre, de újabb kihívásokkal találta szembe magát.

A hajó nem csak hogy elindult újra magától, de egy kötelet hősünk lábárára tekert, és annál fogva kezdte el vonszolni maga után.  Remélem sikerült felvázolnom a képet – egy félig felborult hajó vonszol maga utána lábánál fogva egy sportolót, aki hol a lábával küzd, hol a levegőért harcol.

Nem kínzok senkit tovább, meg sem mertem volna írni az esetet, ha nem lenne öröm és siker a végén. Hiszen a látványos szenvedésre felfigyelt az egyik ránk vigyázó edző is. A motorossal az esethez sietett, késével kiszabadította hősünket, aki hálás pillantások kíséretében hódított vissza dacos bárkáját. Azt gondolom, egy életre megtanulta, hogy kés nélkül ki nem megy a vízre. Csak halkan jegyzem meg – remélem a kedves olvasó is elteszi ezt a tapasztalatot magának. Lehet az profi vitorlás kés, avagy egy bicska, csak a közelben legyen, ha netán szükség lenne rá.